Amikor társkapcsolatról van szó, akkor nem az az érdekes, hogy a házasság intézménye divatjamúlt-e, vagy sem. Két ember egymással kapcsolatos szándéka a lényeg.

Milliók élnek egymás mellett úgy a Földön, hogy papírjuk van róla, s közben érzelmeik fényévnyi távolságban tartózkodnak.

Ugyanakkor rengeteg pár nem tud papírt felmutatni kapcsolatáról, de  kötődésük, szeretetük, gondoskodásuk nyilvánvaló környezetük számára.

A társadalomnak olyan törvényei kell legyenek, amelyek összhangban vannak a tagjai szándékával ...

Ezt különösen azoknak kellene megfontolniuk, akik szent intézményekről beszélnek, miközben magatartásukkal, tetteikkel barikádokat emelnek egész emberi közösségek közé ...

Útkeresés

Ma az égbolton hangoskodó vándormadarakra lettem figyelmes. Nagyon sokan voltak és örvénylő mozgással, tányér formában, szinte egy helyben forogtak körbe-körbe. A tömegből időnként kialakulni látszott a jellegzetes V alak, egyszerre több irányba is. Majd ismét visszasimultak a körbe.

Photo from:
http://www.waddensea-worldheritage.org/news/2012-03-19-migratory-birds-come-back-wadden-sea-world-heritage


Hosszú percekig folyt a látszólag céltalan csetepaté. Aztán egyszer csak anélkül, hogy a folyamat tetten érhető lett volna, - kialakult és szinte pillanatok alatt egyértelművé vált a vezető és az irány. A madártömeg érzékelhetően megnyugodva, határozottan nekilódult … Már csak kis apró pontok voltak a láthatáron, amikor arra gondoltam, hogy az emberekkel is ez történik, amikor megoldásokat keresnek, s végül konszenzusra jutnak egymással ...

A PÉNZZEL KAPCSOLATOS HIEDELMEK

Az alábbi írást azért teszem közre, hogy mindazok, akik segítségre szorulnak, erőt tudjanak meríteni belőle.

"Ültem az autóban, és néztem az élelmiszer-lerakat ajtaján a táblát: „Péntekig zárva”. Szerda volt. Két éhes gyerek várt, no meg jómagam, és pénzem sem volt.

A kormányra borultam. Ezt már nem bírtam elviselni.

Olyan erős, olyan bátor voltam, és annyira bizakodtam!

Egyedül neveltem két gyermekemet, nemrég váltam el. Annyira igyekeztem, hogy hálás legyek azért, amim van, közben pénzügyi terveket csináltam, és igyekeztem elhinni, hogy a legjobbat érdemlem. Annyiszor voltam már szegény, olyan sok mindentől megfosztottam már magam! Mindennap gyakoroltam a Tizenegyedik Lépést. Olyan sokat imádkoztam azért, hogy megtudjam, mi Isten akarata velem kapcsolatban, és hogy legyen erőm véghezvinni. Azt hittem, megteszek mindent, amit meg kell tennem. Nem szórtam a pénzt. Olyan keményen dolgoztam, ahogy csak bírtam.

Egyszerűen nem volt elég pénz. Az életem sok tekintetben merő küszködés volt, de a pénzzel való hadakozásnak úgy hittem, sosem lesz vége. A pénz nem minden, de bizonyos problémák megoldásához szükség van rá.

Belebetegedtem az örökös „elengedésbe”. Kiütést kaptam attól, hogy „tegyek úgy, mintha” lenne pénzem, amikor nem volt. Belefáradtam abba, hogy olyan keményen dolgozzam minden nap azon, hogy elengedjem a fájdalmat és a félelmet amiatt, hogy nincs elég pénzem. Belefáradtam az igyekezetbe, hogy a pénzszűke ellenére boldog legyek. Valójában az idő jó részében boldog voltam: a szegénységben megtaláltam a lelkem. De most, hogy a lelkem már az enyém volt, jól jött volna hozzá egy kis pénz is.

Míg ott ücsörögtem az autóban, és megpróbáltam összeszedni magam, meghallottam, hogy Isten szólt hozzám azon a csendes, nyugodt hangon, mely olyan gyengéden szólítja meg lelkünket: „Soha többé nem kell aggódnod a pénz miatt, gyermekem! Csak akkor, ha ezt akarod. Mondtam, hogy gondodat viselem. És így is lesz.”

Óriási, gondoltam. Nagyon köszönöm! Hiszek neked. Bízom benned. De nézz körül! Egy árva vasam sincs. Nincs mit ennünk. És a raktár zárva. Cserben hagytál!

Lelkemben újra meghallottam az Ő hangját: „Nem kell megint aggódnod a pénz miatt! Nem kell félned! Megígértem neked, hogy gondoskodni fogok minden szükségletedről.”

Hazamentem, felhívtam egy barátomat, és kölcsönkértem egy kis pénzt. Gyűlöltem kölcsönkérni, de nem volt más választásom. A kocsiban való összeomlástól megkönnyebbültem. De a problémám nem oldódott meg, legalábbis nem aznap. Semmilyen csekk nem várt a levélszekrényben. De kaptam ételt arra a napra. És a következőre. És az azután következőre is. Hat hónap alatt megduplázódott a jövedelmem. Kilenc hónap alatt megháromszorozódott. Voltak nehéz időszakok az életemben azóta is, de soha többé nem kellett szűkölködnöm, vagy ha mégis, csak néhány pillanatig.

Most mindenből van elegendő. Néha még most is aggódom a pénz miatt, mert valahogy szokásommá vált. De most már tudom, hogy nem kell aggódnom, és azt is, sosem kellett volna.

Istenem segíts, hogy keményen munkálkodhassam azon, amit ma helyénvalónak tartok, a többit pedig Rád bízom. Segíts, hogy lekerülhessem a pénzzel kapcsolatos félelmeimet. Segíts, hogy ezt a területet a te kezedbe helyezhessem. Távolítsd el életemből az anyagi siker korlátait és akadályait."

Forrás: http://www.kineziologiaioldas.hu/

Miért kiabálunk amikor dühösek vagyunk?

Egy hindu szent, aki elment a Gangesz folyóhoz megfürödni, egy családot látott a folyóparton, akik mérgesen kiabáltak egymásra. Odafordult a tanítványaihoz, mosolygott és megkérdezte: "Miért kiabálnak az emberek, amikor idegesek egymásra?"

Photo from: http://janeheller.mlblogs.com/2009/12/page/3/

A tanítványok gondolkodtak egy ideig, majd az egyikük ezt mondta: "Azért, mert ilyenkor elveszítjük a nyugalmunkat."

"De miért kiabálunk, amikor a másik személy ott áll mellettünk? Mondhatnánk neki sokkal halkabban is" - kérdezte a szent.

A tanítványok tanakodtak még, de nem találták a megfelelő választ.

Végül a szent elmagyarázta: "Mikor két ember mérges egymásra a lelkük eltávolodik egymástól. Hogy leküzdjék ezt a távolságot kiabálniuk kell, hogy meghallják egymást. Minél mérgesebbek, annál hangosabban kiabálnak, hogy leküzdjék a nagy távolságot.

Mi történik a szerelmeseknél? Ők nem kiabálnak egymásra, hanem halkan beszélnek, mert a lelkük nagyon közel van egymáshoz. Köztük lévő távolság nincs is vagy nagyon kicsi."

A szent folytatta: "Amikor még jobban szeretik egymást mi történik? Nem beszélnek, csak suttognak és így még közelebb kerülnek egymáshoz. Végül már suttogniuk sem kell, csak egymás tekintetéből megértik egymást. Ez mutatja meg milyen közel áll két ember egymáshoz, amikor szeretik egymást."

Ránézett a tanítványaira és ezt mondta: "Ezért amikor vitáztok ne hagyjátok, hogy lelketek eltávolodjon. Ne mondjatok olyan dolgokat, amik eltávolítanak egymástól, különben egyszer eljön a nap, mikor akkora lesz a távolság köztetek, hogy lelketek többé nem talál vissza egymáshoz."

/Forrás: Divine Evolution, Tóth Kornélia fordítása/

A közös többszörös

Volt két közösség. Mindegyik rendelkezett egy darab földdel. És mindegyik csapat kemény vitát folytatott arról, hogyan kellene a saját földjét hasznosítani. A vita kiinduló pontja mindkét esetben az volt , hogy tisztázni kívánták, miért állt elő az a helyzet, hogy földjük parlagon hever és ki a felelős érte.

Az egyszerűség kedvéért nevezzük el a két közösséget Első és Második közösségnek.

Az Elsők közül egy szép napon szólásra emelkedett valaki.
- Be kell látnunk, hogy meddő vitát folytatunk arról, hogy miért hever parlagon a földünk, - mondta. Azt is fontos lenne érzékelnünk, hogy tennünk kell valamit, mert jövőre nem lesz kenyerünk. - Azt javaslom, hogy gondoljuk át, mi az a közös álláspont, amiben egyet tudunk érteni és amelyre alapozva tovább tudunk lépni -folytatta.
Az Elsők újabb heves vitába kezdtek, majd arra jutottak, egyetértenek abban, hogy a földet meg kell munkálni. Újabb parázs eszmecsere következett arról, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen eszközökkel vegye ki a részét. Mivel mindkét fél javaslata elfogadhatatlan volt a másik számára, ezért újból vissza kellett térni az alap egyezséghez. A megmunkálás kényszeréből kiindulva végül abban állapodtak meg, hogy a terület egyik részét egyéni vállalásban művelik meg, a másik részét pedig egy arra a feladatra alapított közösségi munkában.
Ezzel természetesen még nem oldódott meg minden probléma, de a munka elkezdődött és haladt is előre. Sőt bizonyos egészséges versengési hangulat is kialakult a két különböző módszert pártolók között.
Az újabb nagy ellentét is érződött már a levegőben. Ha meg lesz munkálva a föld, akkor mivel fogják bevetni?
Talán mondani sem kell, hogy a csapat egyik fele kukorica párti volt és hallani sem akart a búzáról, a másik fele pedig éppen ellenkezőleg, kizárólag búzában gondolkodott. Választott képviselőik útján hosszas egyezkedésbe fogtak. Végül megszületett a kompromisszumos megoldás. Az egyéni gazdálkodók, akik kukorica pártiak voltak, bevállaltak egy kisebb arányú búzát, míg a közösen gazdálkodók egy kisebb mennyiségű kukoricát.
A következő évben a pékek serénykedhettek és mindenkinek jutott kenyér az asztalára. Aki jobban hozzájárult a közös sikerhez szellemi, vagy fizikai teljesítményével, annak egy kicsit több, aki kevésbé, annak kevesebb. És jutott azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a munkában.

Közben a Második csapat is elindult valamerre. Az erősebbik fele nem akart tudomást venni a gyengébbik fél álláspontjáról.
Történt, hogy valaki a gyengébbek közül a következőket mondta:
- Képzeljétek el, hogy kéz a kézben zuhanunk egy szakadékba. Ekkor a normális emberek nem azon gondolkodnak, hogy miért estek bele, hanem azon, hogy miként kellene ebből a helyzetből kimászni. Csak a fizikai törvényszerűségek alapos ismerete és a jó helyzetfelismerő képesség segíthet a megoldásban. Ha zuhanás közben feltűnik egy kapaszkodó, akkor azt meg kell ragadni.
Erre az okfejtésre beszólt az erősek közül valaki:
- De a szakadékot is ti csináltátok!
És ez a parttalan vita folytatódott. Beköszöntött a tél, a föld továbbra is parlagon hevert. A tavaszi nagy szükséget az erősek úgy próbálták megoldani, hogy mindent begyűjtöttek az emberektől, amit addig azok összekuporgattak. A pékek hiába készülődtek amikor eljött a betakarítás ideje. Nem volt mit learatni, nem volt miből kenyeret sütni.

Az erősek vezérszónokai továbbra is harsogták, hogy a gyengébbek parlagra juttatták a földet, emiatt nincs kenyér. És az időközben alaposan megcsappant, de még mindig jelentős létszámú erős párti lelkesen helyeselt, hogy mennyire igazuk van...

A hatalom kiszolgálóinak álma

 Az emberiség történelme során, már a régmúlt időktől kezdve voltak diktátorok. A szó valójában azt jelenti, hogy a hatalom mindig közvetlenül, vagy közvetve egy személy kezében összpontosul. A parancsuralmi rendszerben élőknek általában kegyetlen sorsa volt. És itt mindegy, hogy fáraókról, római császárokról, kancellárokról, főtitkárakról, vagy modernkori elnökökről beszélünk. A hatalmat kiszolgálók, miközben szabadon zsarnokoskodhatnak a többiek felett, nem gondolják át, hogy bizony egy szép napon ők is sorra kerülhetnek. Az ilyen rendszerek támogatói ugyanis gyakran osztoznak az elnyomottak sorsában, amikor akarva, vagy akaratlan nem sikerül szeretett diktátoruk kedvébe járni. Ezért ők sem alhatnak soha nyugodtan...

Álmok az Eigerről

Mindig is csodáltam a hegymászókat. Legkedvesebb olvasmányaim közzé tartoznak a hegyekkel való küzdelemről szóló könyvek. Amikor Jon Krakauer "Ég és jég" című művét a kezembe vettem, gyanútlanul kezdtem olvasásába és alig haladtam néhány oldalt, amikor azon kaptam magam, hogy egyenesen elbűvöl. Le sem tettem a kezemből, amíg nem jutottam a végére.

Az "Álmok az Egeiről" Krakauer első, kötet formájában is megjelent műve, amely több, korábban az Outside és a Smithsonian magazinokban megjelent kiváló írásait gyűjti egybe. Különös hitelességet kölcsönöz a történeteknek az a tény, hogy nem csak egy nagyon tehetséges, kiváló írói vénával megáldott ember a mesélő, hanem egy olyan valaki, aki maga is szenvedélyes hegymászó és megjárta az Everest, a K2, az Alpok, a Denali és az amerikai földrész számos más hegyének lejtőit.

Jon Krakauer -Álmok az Eigerről

Sokan keresik annak magyarázatát, hogy mi késztethet normális embereket otthoni kényelmük feladására és olyan mostoha körülmények vállalására, amely számtalan emberi életet követel. Krakauer maga is felteszi ezt a kérdést, de valójában nem törekszik a magyarázatára. Hacsak egész művét nem tekintjük egy kicsit annak is. Talán a kötet utolsó - az egyetlen, amelyik előzetesen sehol nem jelent meg - írásában, "Az ördög hüvelykujja" címűben fogalmazza meg a leginkább a "miért" érzést.

"A meredek és látványos mászófelület kitettsége szédítően hatott.Bakancsom talpa alatt a fal majdnem ezer méteres lejtéssel vezetett a Boszorkánykatlan-gleccser piszkos, lavinák dúlta cirkuszvölgyéhez. Fölöttem a sziklaorr fenségesen mutatott a 800 méternyire magasodó csúcsgerinc felé. Valahányszor beütöttem az egyik jégfejszémet, a távolság újabb fél méterrel zsugorodott.
Minél följebb másztam, annál fesztelenebbé váltam. Nem kapcsolt más a hegyoldalhoz, a világhoz, mint hat vékony króm-molibdén tüske egy centiméterre a fagyott vízbevonatba döfve, mégis legyőzhetetlennek, súlytalannak éreztem magam, akár az olcsó mexikói hotelszobák mennyezetén tanyázó gyíkok. Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni. 
Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölt újperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppenek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zűrzavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne - átmenetileg mind feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága."

Mont Blanc summit

Ebben az értékrendben valóban nulla teljesítmény, ha az ember "csak" túlél valamit? Jon Krakauer elképesztően magas és meredek sziklafalak, megfagyott vízesések, szakadékokkal átszabdalt gleccserek és lezúduló lavinák világába kalauzol bennünket. Átéljük ahogyan a Cessna kisgép leszálláshoz készülődik a Kahiltnai nemzetközi repülőtéren, amely gigantikus hasadékok labirintusában tűnik fel, bambusz paradicsomkarókra tűzdelt szemetes zsákokkal kijelölve. Elgondolkodhatunk a Denali Nemzeti Park őrei által a McKinleyt megmászni készülőknek bemutatandó film hatástalanságán. Hiába a mennydörgő lavinák, a vihar letarolta sátrak, a borzalmas fagysérülések és a feneketlen gleccserhasadékok mélyéről előkerült groteszk módon kifacsarodott holttestek látványa. Ez senkit nem tántorít el attól, amit célul tűzött ki magának. Ott lehetünk egy verőfényes őszi napon a Mont Blanc tövében épült Chamonix utcáin és elképzelhetjük a siklóernyőzők vakmerő mutatványait, ahogyan mint a legyek csapódnak fakoronába, házfalába, sífelvonóba, vagy ahová éppen sikerül.

A hegymászók többsége előbb, vagy utóbb komoly sérüléseket szenved el, de ez sem károsodottakat, sem a még épségben maradt társaikat nem tántorítja el attól, hogy újból és újból menjenek, próbálkozzanak, további kihívásoknak feleljenek meg. A hegyek, úgy tűnik, hogy megigézik látogatóikat és sokuknak a végzetévé is válnak. Jon Krakauer nem törekszik arra, hogy megválaszolja a nagy miérteket. Egyszerűen bevisz a kulisszák mögé és a kívülálló számára is betekintést enged ebbe a furcsaságoktól egyáltalán nem mentes, sokszor ellentmondásos, de mindenképpen rendkívül izgalmas világba.

Csodára várva

Nézem a televíziót. A zászlóerdő előtt szónokló embereket. Arra gondolok, hogy olyan ez az egész, mint egy rossz álom. Réges-régen letűnt korokat idéz fel fiatalkori emlékeimből. Pártunk és államunk gondoskodását. A mindenható nagy Vezér forradalmi kiállását a nép nevében. A dolgozó nép áhítatát, ahogyan csüng a Vezér minden szaván.

A felsorolást, hogy ki mindenkit fogunk legyőzni, hosszan tartó ováció  és taps szakítja meg újból és újból. A hit nem ismer akadályt. És, ha akad is a tömegben olyan ember, aki bizonytalan, akiben felmerül, hogy esetleg ... Soha nem vallaná be. Elvégre mindenkinek családja van, akiről gondoskodnia kell. Azt beszélik, hogy tudnak egy olyan emberről, akiről bebizonyosodott, hogy nem hisz. Bizony szomorú sorssal kellet szembesülnie. Azt suttogják, hogy munkatáborba vitték. Nevelési szándékkal, teszik még hozzá. Nagy divat volt ez abban a korban.

Eszembe jut még a friss, meleg kenyér illata. A zsírral vastagon megkent, piros csemegepaprikával meghintett hatalmas szelet kenyér, amivel el lehetett rohanni otthonról, ki a játszótérre. Ott is folyt a küzdelem. Igaz, egészen másért és másként. Próbálom felidézni az arcokat. Nehezen megy. A képeket alaposan megkoptatta az idő.

Újból előttem a pártkonferencia. Most a Vezér holdudvarának képviselői tesznek hitet a magasztos tervek mellett. Elképesztő naivitás? Előre gyártott szöveg, amit csak fel kell olvasni? A hozzá nem értés, vagy a talpnyalás magas iskolája? Ki tudná ezt megmondani? A harsogó gondolatok, a szereplők, mára már többnyire eltűntek a történelem kiszámíthatatlan útvesztőiben ... Vagy mégsem egészen? Nézem a televíziót és azon kapom magamat, hogy csodára várok.

Csaba László a Széll Kálmán tervről

"Az EU gazdaságában két százaléknál nagyobb növekedést nem várnak. Ebből adódóan a mi mozgásterünk is be van határolva. A Széll Kálmán terv eddig ismertetett intézkedései súlyos megszorításokat jelentenek."

 Csaba László közgazdász az MTV "Ma reggel" műsorának vendégeként beszélgetett Krizsó Szilviával.

Hozzáteszem, hogy elsősorban azoknak, akiket közvetlenül érintenek. Akiket nem érint, azok most még mondhatják, hogy nincs is megszorítás. És itt nem is arról van szó, hogy nincs szükség megszorításra. Természetesen szükség van! Az államháztartás költségvetésének egyensúlyát meg kell tartani. A nemzetközi szervezetek, amikor pozitívan fogadják a magyar kormány tervezett intézkedéseit, akkor éppen azért helyezkednek erre az álláspontra, mert a megszorítások révén látják biztosítottnak a költségvetés egyensúlyban tartását és a hiánycélok teljesülését. Nincsenek gazdasági csodák? Persze, hogy nincsenek! A kérdés csak az, hogy a terheket ki és milyen arányban viselje, illetve mennyire szolidáris a magyar társadalom azokkal, akik elvesztik munkahelyeiket, korlátozottan munkaképesek, alacsony jövedelemből kell gyermekük tanulmányait finanszírozniuk, vagy éppen gyógykezelésre szorulnak.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/04/14/07/A_Szell_Kalman_Terv_reszletei.aspx

Ha kővel dobnak...

 Vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor jóleső érzés tölti el, akkor is, ha egy egyszerű "köszönöm" választ kap, miután önzetlenül segített valakinek. És vannak "hideg zuhany" esetek is. Szerencsére csak nagyon ritkán.

 

Mi számos, a vállalkozások számára hasznos segédletet, kalkulátort  fejlesztünk ki, amelyek között szép számmal akad ingyenesen is elérhető.

 

Nemrégiben kaptuk az alábbi levelet:

 

"Remélem én vagyok a figyelmetlen, és valamit nem jól "tettem", de az ingyenes letöltés  letiltva.

Ha dolgok tudnak bosszantani, ez biztosan közé sorolható, mert akkor tessék eleve fizetőssé tenni, és nem rabolni az időt, eldöntöm fizetősen is megéri-e vagy sem, és egyébként is olyan kiábrándító és kicsinyes és és ....szóval akkor minek ajánlgatnak? Tisztelettel.."

Kedves Éva!

Ha más nem, talán ez a leved tanulságul szolgálhat számodra, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni és másokat igaztalanul megbántani.
Olvasd el, hogy mennyire vagyunk kicsinyesek: http://rolunkmondtak.cegiranytu.hu/
Azt hiszem, hogy kevés olyan társaság van az országban (ha egyáltalán van, aki ilyen önzetlenül segíti a vállalkozásokat, mint mi).

Az általad visszaküldött levél alján található az Osztalék kalkulátor linkje, amelyet naponta több tucat vállalkozó letölt. Leveled hangneme ellenére én még mindig "kenyérrel dobok vissza".

Ide is mellékelem a programot, feltételezve, hogy némi gyakorlatlanság miatt nem tudod a levél alján található linkről a a fájlt elmenteni gépedre.

Kívánom neked, hogy olyan levelekben, amit írtál nekünk, soha ne legyen részed...

Aki szolgáltatásokat nyújt mások számára, az fel kell legyen készülve az ilyen esetekre is. És mindig szem előtt kell tartania: a vevőnek mindig igaza van.

A józan ész gazdaságpolitikája

A 2009 évben a Corvinus Egyetemen megtartott előadása végén a hallgatók kérdéseket tehettek fel a miniszterelnöknek.
Az első kérdező arról érdeklődött, hogy mi várható akkor, ha a következő kormány nem folytatja ezt a megkezdett gazdaságpolitikát.
- Három garanciát is látok a folytatásra - válaszolt a miniszterelnök és felsorolta ezeket:

1. Érvényes megállapodásunk van a Nemzetközi Valuta Alappal és az Európai Unióval. Van egy makrogazdasági pályánk, amit ők is jóváhagytak és jönnek is időközönként ellenőrizni, hogy hol tartunk.
2. Magyarország már hosszú idő óta az Európai Unió túlzott deficit eljárása alatt van és, ha nem tartjuk be a megígért pályát, akkor fontos uniós támogatásokat vonhatnak el tőlünk. Ez óriási kockázat az ország jövője szempontjából és nem hiszem, hogy józan politikai gondolkodású erő ezt meg merné kockáztatni.
3. Az országban egymillió hétszázezer devizahiteles van. Ők egy pillanat alatt érzik meg a saját bőrükön, ha a forint árfolyam elszalad. Márpedig egy hiteltelen gazdaságpolitika egy pillanat alatt roppanthatja meg azt a bizalmat, amely most újjá épült. Nem hiszem, hogy bármelyik politikai erő bevállalná azt a gazdaságpolitikai hibát, hogy szembe menjen ennyi család közvetlen érdekeivel.

- Sokan ellenőrizték és hitelesítették, hogy ezt a hiánycélt meg lehet csinálni - folytatta a miniszterelnök. - Ez persze azt jelenti, hogy a 2010-es év egy kutya kemény év lesz, minden fillért meg kell számolni. De ennek meg lesz az eredménye, mert 2011-től már jelentős növekedéssel számolhat Magyarország. Esély van arra, hogy ebből a pozícióból kiindulva gyorsabban növekedjünk, mint az EU államok többsége és néhány év alatt jelentősen lefaragjunk az élet-színvonalbeli különbségekből. Sem a józan ész, sem a külső  tényezők nem teszik azt lehetővé, hogy bárki súlyos  gazdaságpolitikai hibát kövessen el. Legalább is, ha megteszi, akkor azonnali visszajelzést fog kapni.

http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/11/24/21/A_Miniszterelnok_eloadasa_a_Corvinus_Egyetemen_2009.aspx


Bajnai Gordon miniszterelnök gondolatai a mai napig iránymutatóak kellene legyenek a gazdaságpolitikát irányítók számára. A filmben elhangzottak ezt teljes mértékben alátámasztják. Aki politikai elfogultság nélkül ezt figyelmesen végignézi, az meggyőződhet róla, hogy igenis volt az országnak sikerrel kecsegtető gazdaságpolitikai alternatívája, amely a demokrácia értékeinek megőrzése mellett tudott volna eredményt elérni.

Csak néhány gondolatot szeretnék idézni, a teljesség igénye nélkül.

Egy idézet Ralf Dahrendorf professzortól, akiről tudni lehet, hogy személyiségében a mérték és szakértelem, a párbeszédre való készség és a liberális meggyőződés fesztelenül lép frigyre, aki a szociológia professzoraként, német és európai ügyeket képviselő politikusként, korunk krónikásaként és a legtágabb értelemben vett kulturális fejlemények kommentátoraként egyaránt kitűnt.

Dahrendorf szerint a politikai rendszert hat hónap alatt meg lehet változtatni. A gazdasági rendszer átalakításához hat évre van szükség. A társadalom átalakításához pedig hatvan év sem biztos, hogy elegendő.

Ralf Dahrendorf

A politikai pártok a rendszerváltás óta rossz politikai kompromisszumokat kötöttek. A hatalom megszerzését és megtartását mindig előbbre helyezték, mint az ország hosszútávú politikai érdekeit.

A kapitalizmus a mohóság és a félelem közötti egyensúlyra épül. Amikor e mérlegen a mohóság felül kerekedik (lásd a fedezetlen hitelek kihelyezését), akkor óhatatlanul bekövetkezik a válság. Előbb mindig a pénzügyi területet érinti. Gyorsan lezajlik és rendkívül nagy károkat okoz. Ennek következtében a józan ész felül kerekedik, és a mérleg átbillen a túlzott óvatosság oldalára. Ennek következménye a reálgazdasági válság, amelyik hosszan elhúzódhat.

A sikeres gazdaságpolitika alapja a bizalomkeltés. A bizalom olyan mint a levegő. Ameddig van, addig nem vesszük észre. Csak amikor elfogy, akkor elkezdünk fuldokolni.

A válság utáni Magyarországnak egyszerre három fontos területre kell figyelnie.

1. A költségvetés egyensúlyban tartása,
2. a hosszútávú növekedést biztosító lépések megtétele,
3. kármentesítés, szolidaritás azokkal, akiket a válság a leginkább sújtott.

A jövő kockázatai:

• Gazdasági kockázatok

 A világválság után lényegesen lassúbb növekedés várható. A nagyobb, erősebb államok hiteligénye kiszoríthatja a kisebbeket a piacról, megnehezítvén a finanszírozást.

• Társadalmi kockázatok

 A globalizáció folytán százmilliók kerültek át a szegény rétegekből a középosztályba. A megnövekedett életszínvonal folyamatos fenntartása problémákba ütközhet. Nem azok csinálják a forradalmat, akik szegények, hanem azok, akik csalódnak.

• Demokrácia veszélyeztetettsége

 A gazdasági problémák mellett elharapózhat a bűnbak keresés, az erőszak-kultusz, a populista retorika és a szélsőséges mozgalmak.

• Geopolitikai kockázatok

 Alapvető átalakulások mehetnek végbe a világban. Egyáltalán nem biztos, hogy a válság után a régi gazdasági rend áll majd helyre. Egyes vélemények szerint az Egyesült Államok kutatás-fejlesztési nagyhatalom lesz, Kína termelési nagyhatalom, India a szolgáltatások éllovasa, míg Európa a világ múzeumává válhat.

Magyarországon a többség már régen tudja, hogy nincsenek csodák. Csodaígérők és szemfényvesztők vannak, de nincsenek csodák! A legjobbak a kilátásaink, ha meg tudunk maradni a józan ész gazdaságpolitikai útján. A politika nem lehet más, mint a közjó szolgálata. A választók, akik a szekeret húzzák, ezt mindig ki fogják kényszeríteni, amikor rájönnek, hogy nem az történik, amire ők felhatalmazásukat adták.

A Facebook közössége

A közösségi oldalak közötti versenyben egyértelmű befutóvá vált a Facebook. Ma már több mint 600 millió felhasználót regisztrál világviszonylatban.

Mit szeretnek rajta az emberek?
Lehet szeretni és lehet utálni ezt a mozgalmat, de annyi biztos, rég volt ekkora összetartó erő a Facebook-on. Lehet tanulni az esetből a marketing és a közösségi média képviselőinek.1.) A felhasználók kedvelik az egyszerű, szerethető mozgalmakat – főleg akkor, ha van valamilyen érzelmi kötődésük a témához.
2.) Szeretnek nosztalgiázni, megmutatni valamit abból az időből, mikor még nem léteztek közösségi oldalak.
3.) Egy jó ügy érdekében akár a profilképüket is képesek feláldozni, pedig egy közösségi oldalon talán ez a legszentebb dolog.
4.) A kritikus tömeg elérésével még a renitens júzerek is beadják a derekukat.
5.)  Az utóbbi időben elterjedt Facebook-os spam-események még mindig nagyon jól használhatók, persze csak ha etikusan kezeljük őket.
6.)  És végül, de nem utolsósorban: egy jó ötlettel százezrek érhetők el pár óra leforgása alatt.
adrenalin.blog.hu >>>

A gigászi láthatatlan kávéház
Harminc-negyvenen túl csak bámulunk, és próbáljuk megérteni, mi történik itt az utóbbi 3-4 évben. Mintha egy új faj alakulna ki a Hálózat világában. Az iskolákból, a munkahelyekről már napközben is, de esténként még több terabitnyi információ indul útjára. A Facebook nevű világfalu lakóinak fő célja felkeresni ismerőseit, velük csoportokat alkotni, képeket cserélni, együtt „lájkolni" (példa a Facebook-szókészletből) a világ dolgait. Mintha egy gigászi, láthatatlan kávéházba csöppenne az ember, ahol szintúgy fogyaszt: menő stílust, dumákat, életfelfogásokat. Írhat és olvashat, blogolhat, terméket hirdethet és rendelhet, juthat hírhez... és szexpartnerhez egyaránt.
hetek.hu >>>

 Elérhető szolgáltatások
A Facebook sok szolgáltatást kínál. A kellemesen gyors fotómegosztó mellett népszerűségét többek között a 2006-ban bevezetett News Feednek köszönheti, mellyel nyomon követhetjük, mi történik a baráti körünkben. Tréfásan meg szokták jegyezni, hogy az embernek benyomása sincs, mennyi minden izgalmas történik az ismerőseivel nap mint nap, amíg nem regisztrál a Facebookra. 2007 májusában jelent meg a Facebook API, a másik nagy fegyvertény, amely segítségével bárki minialkalmazásokat fejleszthet az oldalra, melyek mindenki számára elérhetőek. A több ezer minialkalmazással órákat lehet szórakozva, haszontalanul eltölteni.
szocial.blogspot.com >>>

 Népszerű esetek
Jó mulatság, ugyanakkor kissé felelőtlen is az interneten megosztani az életed másokkal: egyetlen üzenetből is őrült történetek kerekedhetnek!
femina.hu >>>

Személyes információk megosztása
Barack Obama amerikai elnök figyelmeztette az amerikai tinédzsereket: a későbbiekben káros lehet életükre, ha túl sok személyes információt osztanak meg a közösségi oldalakon.
technet.hu >>>

Mire jó sok Facebook rajongó?
Az egyik külföldi social media blog szerint két dologban összefoglalható, mivel érhető el, hogy az olvasók jól érezzék magukat a Facebook lapon, és gyakran látogassák: 1) Minőségi és a bloghoz/céghez/témához kapcsolódó tartalmat kell megosztani, 2) kommentelésre alkalmas tartalmat kell megosztani. Ezt kiegészíteném, 3) mindig legyen a Facebookon olyan tartalom, amit a blogon nem jelenítesz meg.
A facebook aktív megosztásai miatt az oldalad új emberekhez juthat el. Ha valóban a napi látogatószámodat meghaladja a Facebook oldalad rajongószáma, azzal stabilizálhatod a napi látogatottságot, sokkal kisebbek lehetnek egyik-másik nap között az eltérések. A rajongószám 5-10-szeresét visszaadja a Facebook havonta, ha van egy honlapod is a téma köré. Emellett a Facebook lapok publikusak, azaz belépés nélkül is bárki rátalálhat.
facebook.bedia.hu >>>

A Facebook számokban
A jelenlegi állás szerint 2.600.680 regisztrált Magyarországon élő felhasználó veszi igénybe a Facebook szolgáltatásait. Ebből 200 ezer felhasználó nem beszéli (vagy nem állította be a profiljában) a magyar nyelvet, viszont ha hozzáadjuk a világ olyan országait, ahol tudhatóan több magyar él, akkor még egy további több mint negyedmilliós réteget kapunk.
Az összes magyar felhasználó közül a kereskedelmileg fontos 18-49 éves korcsoport viszont megközelítőleg 2 millió tagot számlál, azaz a hazai kereskedelmi televíziók főműsoridős nézettségével konkurálni képes tömeg jött össze. A Page statisztikák közt böngészve az is kiderül, hogy egyre erősebb professzionális jelenlét látható a Facebook oldalak terén. Továbbra is a Showder Klub, Rádió 1, illetve az MTV vezeti a média típusú oldalak listáját 247, 192, illetve 89 ezer követővel, a legnépszerűbb termék a Túró Rudi 264 ezer rajongóval, majd azt követi a McDonalds (162 ezer), a Milka (137 ezer). A negyedik helytől lefelé egy óriási szakadékot találunk, s ott már 50 ezer alatt van a rajongók száma, a top100-ba kerüléshez pedig elegendő alig 2300 követő.
hwsw.hu >>>

Civil kurázsi
Már több mint negyvennyolcezer támogatója van a „Tiltakozunk a felsőoktatási törvény egyoldalú módosítása ellen” nevű Facebook-csoportnak. A törvénykoncepció bemutatása után pár nappal egy másik csoportot is létrehoztak a közösségi oldalon – a „Támogatjuk a kormány által kijelölt irányt a felsőoktatásban” nevű kezdeményezéshez eddig hatvanan csatlakoztak.
eduline.hu >>>

Gondolatok a téma kapcsán

A Facebook népszerűsége folyamatosan nő és zajlik rajta a közösségi élet. A kezdőknek még a saját profilképük feltöltése is gondot okozhat. A jártasabbak már ki tudják használni a számtalan beállítási és alkalmazási lehetőséget. Van aki kedvenc családi fotóját mutatja meg ismerőseinek, van aki a legutóbbi kirándulásáról készült képeit teszi közzé. Események, bulik, rendezvények, előadások, filmek, írások, szerelmek, vagy egyszerűen csak egy éppen megfogalmazódó gondolat arról, ahogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Tagadhatatlanul nagy népszerűségnek örvendenek a különböző játékok is. A nagy zajban az üzleti élet és a politika szintén igyekszik jelen lenni ajánlatokkal, információkkal. A befolyásszerzés és a hangulatkeltés sem ritka megnyilvánulás.

Ebből az elképesztő kínálatból mindenki válogathat kedvére valót. Aki elkötelezettnek érzi magát egy-egy téma, vagy ügy mellett, az megosztja, illetve "lájkolja" az információt, amely ily módon eljut az ismerősök ismerőseihez is és természetes módon terjed a világhálón. Akit csak bizonyos témakörök érdekelnek, az megteheti, hogy letiltja egy-egy ismerőse által megosztott információt, anélkül, hogy ezzel az érintett felet megsértené. Szóval egyrészt mindenki azt lát, amit akar, másrészt azt oszt meg, ami szerinte mások érdeklődésére is számot tarthat.

Létezik egy olyan nem kis létszámú tömeg, amelynek tagjai csak olvasnak, de nem osztanak meg semmit, tartózkodva ezzel is a vélemény nyilvánítástól. Nincs is ezen mit csodálkozni, amikor manapság, a munkahely megtartása oly fontos kérdés. Sokan gondolhatják,hogy uralkodik az a nézet, ami szerint "aki nincs velünk, az ellenünk van". Ez pedig komoly gátját jelentheti a szabad vélemény nyilvánításnak. Amíg valaki ezt így véli, és számos példa a közvetlen környezetéből alá is támasztja, addig lehet  mondani bármit, mégis csak jelentős deficitje van a demokráciának. Ennek ellenére legyünk bizakodóak! A Facebook által kínált virtuális tér lehetőséget teremt mindenki számára, hogy Magyarország és egyben a világ teljes jogú polgárának érezze magát.

Régi és új ablakok

Az ügyféltér tele volt várakozó emberekkel. Az ügyintézői ablakok két oldalt sorakoztak. A régi ablakok oldalára folyamatosan hívták a soron következőket. A másik oldalra elvétve egy-egy ember jelentkezett.

A különbség szembe ötlő volt! Az új ablakok mögött elegáns, sötét formaruhába öltözött tisztviselők ültek. A hölgyek sálat, a férfiak sötét öltönyt és nyakkendőt viseltek. A ruházatot nagyméretű kitűző tette még hangsúlyosabbá. Az új bútorok, a korszerű számítástechnikai eszközök szintén nem kerülhették el a figyelmet. De talán csak éppen azért, mert a régi ablakoknál ez nem így volt.

A forgalmas oldalon egy bottal közlekedő, idősebb, erősen bicegő nő követelte, hogy  soron kívül szolgálják ki.

- Tudják mi volt itt? - fordult hozzánk mérgesen? - Több mint százötvenen álltak itt a reggeli órákban. Nem tudtam kivárni a soromat. Közben el kellett mennem más dolgaimat intézni...

Ezen az oldalon az alkalmazottak a saját hétköznapi viseletüket hordták és nem volt formaruhájuk. A rendelkezésükre álló technika is lényegesen kopottabbnak tűnt. Az egyik számítógép éppen lefagyott és hívni kellett az ügyeletes rendszergazdát, hogy orvosolja a problémát.

Anélkül, hogy különösebben tájékozódtunk volna a helyzetről, a folyamatosan dolgozó és türelmesen kommunikáló tisztviselők, ösztönös módon nyerték el a szimpátiánkat.

- Mi a helyzet ott a túloldalon - kérdeztem meg egy mellettem elhaladó tisztviselőt.
- Ó, hát azok még nem is köszönnek! - kaptam a választ. Aztán még hozzátette:
- Valószínű, hogy ők lesznek azok, akik átveszik a helyünket.

Az emberek többsége, látszólag közömbösen - időnként a sorszámot kijelző táblára pillantva -, várakozott. A türelmetlen, morgolódó hölgynek is sikerült egy megüresedett ügyintézői ablakot önkényesen elfoglalnia.

Az új ablakok oldalán ünnepélyes keretbe foglalt magatartás kódex díszelgett, hirdetve, hogy mi mindent fogunk legyőzni az együttműködés során. 

A régi és az új ablakok szinte farkasszemet néztek egymással. A látvány annyira megfogott, hogy szinte elnyomta a valószínűleg életre szólóan fontos döntésünk jelentőségét, amelynek érvényre juttatásáért ide jöttünk.

Eltettem ezt a képet magamnak, mintegy emlékként, mintha családi albumba illő lenne. Gondoltam, hogy majd jó lesz egyszer elővenni és esetleg megmutatni a világnak. Nem árt, ha az emberek tisztában vannak vele, hogyan váltotta fel az új a régit.

A napokban sajtóhírekben magasztalták az 550 millió forintba kerülő új ablakok jelentős látogatottságát. Ez olyan érzés volt számomra, mint amikor valaki azt állítja, hogy felhőtlen az égbolt felettünk, miközben én bőrig ázom a szakadó esőben. Ennek hatására elővettem a jövő generációja számára eltett képet és úgy döntöttem, hogy most, ezt azonnal megmutatom mindenkinek.

A tékozló lány

Az utolsó sorokat olvastam. Aztán olyan lassan, ahogyan csak lehet, becsuktam a könyvet. Szerettem volna, ha ez a pillanat sokáig tart...

Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.

Jeffrey Archer

Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom  mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.

 Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.

 A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.

A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.

Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.

"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."

Néhány perc múlva minden készen állt.

"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.

- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."

Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.

Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>

Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>

Jeffrey Archer wikipedia.org >>>

Vállalkozás politika, szakmaiság

Életünk mindennapjait szorosan átszövi az aktuálpolitika. Minden megnyilatkozásunk - legyen az bármennyire is kizárólag szakmai szándékkal megfogalmazott, - rögtön politikai színezetet kap. Az emberek megosztottsága oly méreteket öltött, hogy a "más" véleményt, amelyik nem illeszkedik világnézetükbe, azt meg sem hallgatják. Ez pedig a közös gondolkodás, a közös erőfeszítések és célok mentén történő összefogást teljes mértékben kizárja. Nincs ez így jól! Ebből csak vesztesen lehet kijönni.

A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.

Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.

Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.

 Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.

Magánnyugdíjpénztár - döntési esélyegyenlőség

Az embereket most jól megijesztették, hogy mindent elveszítenek, ha nem adják oda az államnak az eddigi megtakarításaikat.

A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.

Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.

Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.

Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg  24/34=70,59% arányban  továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.

A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.

Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.

Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.

Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.

A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.

Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..

Új önkormányzati befektetési lehetőségek, avagy a szirének éneke

Az önkormányzatoknak egy jelentős része kötvényt bocsájtott ki fejlesztései finanszírozására. A kötvénykibocsátásból fejlesztésre szánt összegek felhasználásának szabályait önkormányzati rendeletben rögzítik. Jellemző módon ezek a pénzek államkötvényekbe fektetve gyarapodnak és felhasználásukról esetenként döntenek, amikor egy-egy pályázati lehetőség megjelenik és szükséges önerőt biztosítani hozzá.

A módszer jól tud működni abban az esetben, ha a beruházások finanszírozása elsősorban, csak a kamatbevételek felhasználásán alapszik. Minél inkább fogy a tőke, az önkormányzat annál nehezebb helyzet elébe néz, hiszen előbb-utóbb ezt a tőkét vissza kell pótolni, hogy a kibocsátott kötvények fedezete visszaváltáskor rendelkezésre álljon.

Úgy tűnik, hogy egyre intenzívebbé válik a piaci szereplők egy olyan csoportjának tevékenysége, akik azt tűzték ki célul, hogy megszerezzék ezen igen jelentős összegek felett a kontrollt.

Nagyobb hozamígéreteik csábítóan hangzanak a kényszerpályán mozgó és pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok számára. Hosszú távú stratégia és pénzügyi szakértelem, ezek a leggyakrabban elhangzó jelszavak. Látványos bemutatók készülnek a képviselő testület tagjai számára, gondosan kiemelve azon múltbeli sikereket, amelyek garantálni tudják, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Semmi dolgotok mondják, mi majd figyelünk és forgatjuk a papírokat és menedzseljük a befektetési portfóliókat, csak adjátok ide a pénzt.

A képviselő testület annak tudatában kell döntsön, hogy a szóban forgó befektetés kockázatokkal jár, és a végeredmény akár mínusz is lehet. Ez még akkor is úgy van, ha hozam-garantált, vagy alap-garantált pénzügyi eszközről van szó, a háttérben húzódó esetleges viszont biztosítással is védve. Akinek vannak kockázatosnak számító pénzügyi eszközei és megért már egy gazdasági válságot, vagy jelentős piaci ingadozásokat, az tudja, hogy miről beszélünk. A szóban forgó garanciákat nem az állam, hanem egy piaci körülmények között működő vállalkozás nyújtja, amely csak a tulajdonosai által befektetett tőke erejéig tud szavatolni.

A tőzsdei hírek általában közömbösen hagyják a befektetni való pénzzel nem rendelkezőket. Kevésbé nyugodtan alszanak azok, akiknek van veszteni valójuk. A tőzsde pedig folyamatosan ingadozik. A ma ígéretesnek tűnő papír holnap akár romokban is heverhet. Gazdasági válság, célt tévesztett politikai nyilatkozatok, rossz gazdaságpolitika, mind befolyásolni tudja a befektetések sorsát. De nem csak azokét, hanem a befektetéseket menedzselő cégek pénzügyi stabilitását is.

A képviselő testületnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a piacon jobb és kevésbé jobb brókerek tevékenykednek, illetve különböző hatékony, vagy kevésbé hatékony eszközkezelési technikák léteznek, de egyetlen esetben sem lehet azt mondani, hogy csalhatatlanok. Ezen állításunkat egy véleménnyel szeretnénk bemutatni, amely az interneten olvasható (az elnevezéseket szándékosan megváltoztattuk – a szerk. megjegyzése):
„Tisztelt CIM!
A befektetésünkre lehetőség szerint megpróbáltunk figyelni, de ugyan a pénz az Önök kezében van! Tehát mi mit tehetünk? Nem kellett volna oda adni??
Az Önök által létrehozott Eszközkezelő szolgáltatás szerint a cél a hozamingadozások kedvezőtlen hatásainak semlegesítése. Erre törekszik az állj le és indulj újra funkció. A befektetési portfólió módosítására Önök lettek megbízva ezek szerint. Tehát mire kellett volna jobban odafigyelni? Önökre, akik állították, hogy az eszközalapok legjobb árfolyama szerint kezelik a pénzemet. Ugye? Akkor hogy lehet, hogy mások nyertek én meg veszítettem? Miért kellett vajon a tőke garantált Pénzpiaci Eszközalapból veszteséggel, átforgatni a pénzem másik részvénybe?
Ja és miért emelték meg egyoldalúan az eszközalap kezelési díját 2010. május 01. -től?
Jelenleg a visszavásárlás mértéke nagyobb veszteséget okoz sajnos mintha otthagyom. De kérem Önöket, hogy a szerződésekben foglaltaknak megfelelően járjanak el, ha már részvényesek is vagyunk.”

Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha egy befektető kockázatos értékpapírokba helyezi pénzét, akkor szükségszerű, hogy rendelkezzen egy vészforgatókönyvvel, amely esetleges veszteségeinek pótlására kínál alternatív stratégiát. Ameddig nincs ilyen átgondolt forgatókönyv, addig egy ilyen befektetés meglépése túllépi a merészség határait.

Tisztában vagyunk azzal, hogy véleményünk nem a pozitív oldaláról közelíti meg a kérdést, de ez nem is volt szándékunk. Hiszen ameddig nem történik semmilyen negatív esemény, addig a környezetünk érdemben nem is reagál. Más viszont a helyzet, ha egy befektetés kudarcokhoz vezet. És ez különösen igaz, ha az adófizetők pénzét teszi kockára egy intézmény. Működésünk során már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben azonnal felerősödik azok hangja, akik a település vezetőinek a fejét követelik, szinte szó szerint. Ezért egy önkormányzatnak, a magán befektetőkkel ellentétben, többszörösen jobban meg kell gondolnia, ha ilyen lépésre szánja magát. Különösen igaz ez egy olyan politikai környezetben, amikor a Kormány kifejezetten negatívan ítéli meg a magánnyugdíjak kockázatos befektetéseit. Vagy ami az egyik esetben igaz, az a másik esetben magasztosan szentesíti az eszközt?

Aggályosnak tartjuk azt is, hogy egy állami intézmény valamelyik alkalmazottjának életére biztosítást kössön. Az ügylet természetéből fakadóan ez szakmailag sem tűnik egy jó megoldásnak. Ha nagyon ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy innentől kezdve a kijelölt áldozatot potenciális életveszély fenyegeti.

Most, amikor annyira nagy hangsúlyt kap a tisztesség, a becsületesség, akkor az átlag polgár úgy gondolja, hogy ez mindenkire vonatkozik. A piaci versenyben azonban gyakran nem a tisztesség az úr és bár kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig ott vannak azok, akik az aktuális hatalommal visszaélve helyzetbe tudják hozatni magukat, magas jutalékkal honorálva a közreműködőket. Egy rossz hírt azonban biztosan lehet velük közölni: előbb, vagy utóbb minden kiderül.

Szeretnék segíteni

Úgy három éve néztem meg először a honlapodat. Megállapítottam, hogy van minden rajta. Bemutatkozás, elérhetőség, hírlevélre való feliratkozás lehetősége, ingyenes e-book, némi szakmai okosság, sőt még fénykép is, ami bizalmasabb légkört teremt az idetévedőnek. Beszélgettünk is róla, mit, hogyan kellene csinálni.

Közben telt az idő és mindenki elvolt a saját dolgaival. És ennyi idő után újból felbukkantál. Váltottunk néhány levelet, amelyből kiderült, hogy bizony nem sokra jutottál. A mondat foszlányok most is a fejemben keringenek.

Tény, hogy statisztikám nincs, jelenleg a levelező rendszerem nem szűri a privát/egyéni feliratkozókat, s azt is bevallom, hogy nem szaporodott jelentősen az olvasótáborom ...
Abban reménykedek, hogy az ismételt indulással talán fel tudom lendíteni az érdeklődést, s ez a szám emelkedni fog ...
A kampány indulásáig kell valahogy felpörgetni az oldalt, mert arra azért kíváncsiak az emberek …
Az előző kampány idején volt lehetőségem egy aldomain beállítására. Az egy másik cég programja volt, a mostanival nem lehet ezt megcsinálni. Ezért kell egy kicsit másképp kommunikálni, ami egyben hosszabb bevezetést igényel …
Most fogalmazódik meg bennem a koncepció, hogy egy új hírlevél-sorozatot írnék …
Általában mindenkinek van szakmabeli ismerőse, azoknak pedig további ismerőse és így körbeér a hírlánc - ha sikeresen fogalmazom meg a leveleket …
Amit írsz, azzal tökéletesen egyetértek. Épp ezért van is egy másik honlapom …
Ez nem olyan szempontok szerint lett összeállítva, mint ahogy írtad, egyszerűen a témában belőlem kikívánkozó szöveget írtam le. Tehát nem sikerült egy értékesítési holnapot gyártani. Meg kell változtatnom az egészet, ezzel is fogok foglalkozni a közeljövőben …
Ugyancsak van egy harmadik honlapom, amelyet egy új bankszámlanyitás mellé kaptam ingyenes lehetőségként, ez szinte "direkt" szakmába vágó, de ezzel is sok munkám lenne, mert sehová nincs még regisztrálva …
Tehát van bőven mit csinálnom, plusz még dolgoznom is illik, de nem panaszkodom, mert mindegyiket nagyon élvezem. Lehet, hogy a harmadiknál megfizetem, hogy regisztrálják a legfontosabb lapokba az oldalt és legalább elindul, hisz kész van már három hónapja. Luxus kihagyni a lehetőséget …
Az alaphonlapom eddig a fantázia nevemre a harmadik volt a keresőben, de most, hogy nem blogolok - egy fizetett hirdetés miatt - a negyedik lett …
Azt tervezem, hogy ismét intenzívebben fogok a honlapjaimmal foglalkozni, hogy gatyába rázzam ezt a szféráját a vállalkozásomnak!
Abban is igazad van, a webmesterem optimalizálta az oldalt és mutatta, milyen jó a helyezésem. Igaz, hogy az évek nem sok eredményt hoztak a "konyhára", hisz az oldal nincs jól felépítve …
Ahogy mondod, ki kell találnom egy másik koncepciót, és át kell írnom a szöveget. Még az is lehet, hogy az e-book-omat szétszedem és beleteszem a honlapba, hisz lehet, hogy letöltik mert ingyenes, de nem életszerű utána a rendelés. Ezt tapasztalom. Igaz, ez nem is olyan termék, amit be lehet tenni a kosárba és fizetni …
Számomra is jelzésértékű kellett volna legyen, hogy nem megy a "biznisz", ajánlatot még csak-csak kérnek, de a szolgáltatásomat így nem lehet eladni ...
A kérdőív úgy rossz, ahogy van. Ki is fogom venni, mert az ügyfelet is félreviszi, hát még engem, amikor a válaszon töröm a fejem …
Azon gondolkodom, hogy az egyik domaint variálom meg úgy, hogy témánként csinálok egy-egy oldalt a szakma különböző ágairól (ez egy kósza gondolat), amit aztán a másik oldalra beregisztrálok ...
Az "ingyenes" oldalt a marketinges guruk lesajnálják. Persze ennek a technikáját végig kell gondolnom, mit s hogyan kell tennem …

Mindezt összegezve, - állapítom meg magamban - úgy telt el három év, hogy nem változott semmi. Hogyan tudnám „átvinni” úgy üzenetemet, hogy aktivizáljon? 

Ahhoz, hogy forgalmat generálj az oldaladon, két dolgot semmiképpen sem tudsz megkerülni.

Meg kell tanulnod honlapot szerkeszteni (vannak nagyon jól használható megoldások, amelyek áthidalják a szakmai hiányosságokat). Azért van szükség honlapra, mert lehetőséget kínál számodra, hogy olyan komplex tartalmat tegyél fel rá, amelynek alapján a fontos kulcsszavakra a keresők felhoznak az első oldalra. Ha ez nincs, akkor látogató sincs. Kivéve, ha drága pénzért veszed meg ezt a helyet. Írd be a keresőbe az én fontos kulcsszavaimat és meglátod, hogy miről beszélek.

Olyan információkkal kell folyamatosan ellásd az embereket (a potenciális vevőidet), amelyek konkrét segítséget jelentenek számukra a munkájuk, a magánéletük, stb. során. Ezt neked kell megalkotnod, alapozván az összes általad elérhető ismeretre. Tudsz szerezni lisztet, vizet, sót, te hozzáadsz egy saját recept kovászt és elérhetővé teszel egy finom kenyeret. Remélem, hogy érted. Ha ezt nem teszed meg, akkor nincs az a csoda, amelyik a kapcsolati tőkédet (a címlistádat) egyben tartaná, vagy netán fejleszteni tudná!

A marketing gurukkal ne foglalkozz. Nem az ő véleményük számít, hanem a látogatók száma és azok véleménye. Inkább ők a szánalmasak, amikor a keresztmarketingjüket alkalmazva egymástól másolt levelekkel bombázzák ugyanazt a címlistát.

Olyan oldalt válassz, amelyet saját magad tudsz menedzselni! Ha az éjszaka kellős közepén kipattan a fejedből egy értékes ötlet, akkor azonnal meg is tudd valósítani. Igen, fontos a szöveg is, amikor honlap tartalomról beszélünk, de az igazi tartalom ennél sokkal több. Olyan, ami értékes, vagy érdekes információkat jelenít meg nap-mint nap. Abban ne ringasd magad, hogy megírsz valamit és hátradőlhetsz!

Nincs szükséged webmesterre. Annak is eljöhet az ideje, de csak akkor, ha már elég nagyra nőtt a vállalkozásod! Most neked kell minden pillanatban készen állnod arra, hogy újabb információkat tegyél fel, változtass, módosíts, kommunikálj.

Talán a legújabb balesetekről kell beszámolnod (bár én személy szerint nem szeretem a negatív híreket, de tudom, hogy az embereket érdekli). Lehet, hogy sikeres megmenekülésekről kell mesélni, veszélyes helyzetekről. Figyelni kell a világsajtót, feliratkozni az RSS híreikre és átvenni azokat, vagy utalni rá. Csalások, siker történetek, vállalati stratégiák, üzletkötői praktikák, nagy emberek megoldásai, gerilla marketing, mindezeknek csak a képzelet szab határt. Keresned kell a kulcsot, amely megnyitja az emberek ajtaját és befogadóvá teszi őket.

Persze ezek megint csak morzsák abból, amit néhány mondatban el tudok mondani neked. Fejlődnöd kell napról napra. Nem telhetnek el évek úgy, hogy még mindig ott tartunk, ahonnan elindultunk! Oda kell tenned magadat. A ma eredményét tegnap alapoztuk meg. Amit ma megteszünk, azok leszünk holnap.

Nem hinném, hogy a kedvenc fantázia szavadat sokan írnák a keresőbe! Nem a saját fejeddel kell gondolkodni, amikor kitalálod a kulcsszavakra történő optimalizálást, hanem a lehetséges ügyfelek fejével. A helyezéseket nem megfizetni kell, hanem elérni. És olyan szavakra, amelyekre tényleg keresnek. Annak idején én is nagyon büszke voltam rá, hogy beírom a vállalkozásom fantázia nevét és az első vagyok a keresőkben. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy arra a kutya sem keres. Pedig láthattam volna, mert a havi 4-5 feliratkozót hozó eredmény jelzésértékű kellett volna legyen számomra. De az ember mindig a saját bőrén tanul a legtöbbet. Most persze már a cégnevemre is keresnek, de ez azért van mert időközben márkává nőtte ki magát.

Annyira szeretnék neked segíteni és még sem tudok. A könyvek, a tanfolyamok, a továbbképzések, mind-mind hasznos dolgok. A segítőkész barátok úgyszintén. De mindez semmit sem ér, ha te nem teszed szívvel, lélekkel magadat hozzá.

Önkormányzat és kockázatvállalás

Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.

Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.

Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.

Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.

Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.

De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?

Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.

A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.

Téged választottalak!

Elég gyakran szoktam amolyan "küld tovább" leveleket kapni. Általában érdekes, vagy megható történetek, képek, videók azok, amelyek arra késztetik az embert, hogy másokkal is megossza a birtokába került információt. Csak az a probléma velük, hogy a hasonló leveleket kísérő és nyíltan szereplő e-mail címek adatvédelmi titkokat feszegetnek.
Most is érkezett egy ilyen küldemény. A benne szereplő történetet minden olvasómnak a figyelmébe ajánlom.

Téged választottalak!

Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt. Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.

A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.

Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.

- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.

A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan. - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.

- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe
került volna?
Tess mosolygott... Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe.
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.