A független gondolkodás jegyében
2011. december 31., szombat
A közös többszörös
Volt két közösség. Mindegyik rendelkezett egy darab földdel. És mindegyik csapat kemény vitát folytatott arról, hogyan kellene a saját földjét hasznosítani. A vita kiinduló pontja mindkét esetben az volt , hogy tisztázni kívánták, miért állt elő az a helyzet, hogy földjük parlagon hever és ki a felelős érte.
Az egyszerűség kedvéért nevezzük el a két közösséget Első és Második közösségnek.
Az Elsők közül egy szép napon szólásra emelkedett valaki.
- Be kell látnunk, hogy meddő vitát folytatunk arról, hogy miért hever parlagon a földünk, - mondta. Azt is fontos lenne érzékelnünk, hogy tennünk kell valamit, mert jövőre nem lesz kenyerünk. - Azt javaslom, hogy gondoljuk át, mi az a közös álláspont, amiben egyet tudunk érteni és amelyre alapozva tovább tudunk lépni -folytatta.
Az Elsők újabb heves vitába kezdtek, majd arra jutottak, egyetértenek abban, hogy a földet meg kell munkálni. Újabb parázs eszmecsere következett arról, hogy ki, milyen feltételekkel és milyen eszközökkel vegye ki a részét. Mivel mindkét fél javaslata elfogadhatatlan volt a másik számára, ezért újból vissza kellett térni az alap egyezséghez. A megmunkálás kényszeréből kiindulva végül abban állapodtak meg, hogy a terület egyik részét egyéni vállalásban művelik meg, a másik részét pedig egy arra a feladatra alapított közösségi munkában.
Ezzel természetesen még nem oldódott meg minden probléma, de a munka elkezdődött és haladt is előre. Sőt bizonyos egészséges versengési hangulat is kialakult a két különböző módszert pártolók között.
Az újabb nagy ellentét is érződött már a levegőben. Ha meg lesz munkálva a föld, akkor mivel fogják bevetni?
Talán mondani sem kell, hogy a csapat egyik fele kukorica párti volt és hallani sem akart a búzáról, a másik fele pedig éppen ellenkezőleg, kizárólag búzában gondolkodott. Választott képviselőik útján hosszas egyezkedésbe fogtak. Végül megszületett a kompromisszumos megoldás. Az egyéni gazdálkodók, akik kukorica pártiak voltak, bevállaltak egy kisebb arányú búzát, míg a közösen gazdálkodók egy kisebb mennyiségű kukoricát.
A következő évben a pékek serénykedhettek és mindenkinek jutott kenyér az asztalára. Aki jobban hozzájárult a közös sikerhez szellemi, vagy fizikai teljesítményével, annak egy kicsit több, aki kevésbé, annak kevesebb. És jutott azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem tudtak részt venni a munkában.
Közben a Második csapat is elindult valamerre. Az erősebbik fele nem akart tudomást venni a gyengébbik fél álláspontjáról.
Történt, hogy valaki a gyengébbek közül a következőket mondta:
- Képzeljétek el, hogy kéz a kézben zuhanunk egy szakadékba. Ekkor a normális emberek nem azon gondolkodnak, hogy miért estek bele, hanem azon, hogy miként kellene ebből a helyzetből kimászni. Csak a fizikai törvényszerűségek alapos ismerete és a jó helyzetfelismerő képesség segíthet a megoldásban. Ha zuhanás közben feltűnik egy kapaszkodó, akkor azt meg kell ragadni.
Erre az okfejtésre beszólt az erősek közül valaki:
- De a szakadékot is ti csináltátok!
És ez a parttalan vita folytatódott. Beköszöntött a tél, a föld továbbra is parlagon hevert. A tavaszi nagy szükséget az erősek úgy próbálták megoldani, hogy mindent begyűjtöttek az emberektől, amit addig azok összekuporgattak. A pékek hiába készülődtek amikor eljött a betakarítás ideje. Nem volt mit learatni, nem volt miből kenyeret sütni.
Az erősek vezérszónokai továbbra is harsogták, hogy a gyengébbek parlagra juttatták a földet, emiatt nincs kenyér. És az időközben alaposan megcsappant, de még mindig jelentős létszámú erős párti lelkesen helyeselt, hogy mennyire igazuk van...
A hatalom kiszolgálóinak álma
Az emberiség történelme során, már a régmúlt időktől kezdve voltak diktátorok. A szó valójában azt jelenti, hogy a hatalom mindig közvetlenül, vagy közvetve egy személy kezében összpontosul. A parancsuralmi rendszerben élőknek általában kegyetlen sorsa volt. És itt mindegy, hogy fáraókról, római császárokról, kancellárokról, főtitkárakról, vagy modernkori elnökökről beszélünk. A hatalmat kiszolgálók, miközben szabadon zsarnokoskodhatnak a többiek felett, nem gondolják át, hogy bizony egy szép napon ők is sorra kerülhetnek. Az ilyen rendszerek támogatói ugyanis gyakran osztoznak az elnyomottak sorsában, amikor akarva, vagy akaratlan nem sikerül szeretett diktátoruk kedvébe járni. Ezért ők sem alhatnak soha nyugodtan...
2011. július 15., péntek
Álmok az Eigerről
Mindig is csodáltam a hegymászókat. Legkedvesebb olvasmányaim közzé tartoznak a hegyekkel való küzdelemről szóló könyvek. Amikor Jon Krakauer "Ég és jég" című művét a kezembe vettem, gyanútlanul kezdtem olvasásába és alig haladtam néhány oldalt, amikor azon kaptam magam, hogy egyenesen elbűvöl. Le sem tettem a kezemből, amíg nem jutottam a végére.
Az "Álmok az Egeiről" Krakauer első, kötet formájában is megjelent műve, amely több, korábban az Outside és a Smithsonian magazinokban megjelent kiváló írásait gyűjti egybe. Különös hitelességet kölcsönöz a történeteknek az a tény, hogy nem csak egy nagyon tehetséges, kiváló írói vénával megáldott ember a mesélő, hanem egy olyan valaki, aki maga is szenvedélyes hegymászó és megjárta az Everest, a K2, az Alpok, a Denali és az amerikai földrész számos más hegyének lejtőit.
Sokan keresik annak magyarázatát, hogy mi késztethet normális embereket otthoni kényelmük feladására és olyan mostoha körülmények vállalására, amely számtalan emberi életet követel. Krakauer maga is felteszi ezt a kérdést, de valójában nem törekszik a magyarázatára. Hacsak egész művét nem tekintjük egy kicsit annak is. Talán a kötet utolsó - az egyetlen, amelyik előzetesen sehol nem jelent meg - írásában, "Az ördög hüvelykujja" címűben fogalmazza meg a leginkább a "miért" érzést.
"A meredek és látványos mászófelület kitettsége szédítően hatott.Bakancsom talpa alatt a fal majdnem ezer méteres lejtéssel vezetett a Boszorkánykatlan-gleccser piszkos, lavinák dúlta cirkuszvölgyéhez. Fölöttem a sziklaorr fenségesen mutatott a 800 méternyire magasodó csúcsgerinc felé. Valahányszor beütöttem az egyik jégfejszémet, a távolság újabb fél méterrel zsugorodott.
Minél följebb másztam, annál fesztelenebbé váltam. Nem kapcsolt más a hegyoldalhoz, a világhoz, mint hat vékony króm-molibdén tüske egy centiméterre a fagyott vízbevonatba döfve, mégis legyőzhetetlennek, súlytalannak éreztem magam, akár az olcsó mexikói hotelszobák mennyezetén tanyázó gyíkok. Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni.
Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölt újperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppenek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zűrzavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne - átmenetileg mind feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága."
Ebben az értékrendben valóban nulla teljesítmény, ha az ember "csak" túlél valamit? Jon Krakauer elképesztően magas és meredek sziklafalak, megfagyott vízesések, szakadékokkal átszabdalt gleccserek és lezúduló lavinák világába kalauzol bennünket. Átéljük ahogyan a Cessna kisgép leszálláshoz készülődik a Kahiltnai nemzetközi repülőtéren, amely gigantikus hasadékok labirintusában tűnik fel, bambusz paradicsomkarókra tűzdelt szemetes zsákokkal kijelölve. Elgondolkodhatunk a Denali Nemzeti Park őrei által a McKinleyt megmászni készülőknek bemutatandó film hatástalanságán. Hiába a mennydörgő lavinák, a vihar letarolta sátrak, a borzalmas fagysérülések és a feneketlen gleccserhasadékok mélyéről előkerült groteszk módon kifacsarodott holttestek látványa. Ez senkit nem tántorít el attól, amit célul tűzött ki magának. Ott lehetünk egy verőfényes őszi napon a Mont Blanc tövében épült Chamonix utcáin és elképzelhetjük a siklóernyőzők vakmerő mutatványait, ahogyan mint a legyek csapódnak fakoronába, házfalába, sífelvonóba, vagy ahová éppen sikerül.
A hegymászók többsége előbb, vagy utóbb komoly sérüléseket szenved el, de ez sem károsodottakat, sem a még épségben maradt társaikat nem tántorítja el attól, hogy újból és újból menjenek, próbálkozzanak, további kihívásoknak feleljenek meg. A hegyek, úgy tűnik, hogy megigézik látogatóikat és sokuknak a végzetévé is válnak. Jon Krakauer nem törekszik arra, hogy megválaszolja a nagy miérteket. Egyszerűen bevisz a kulisszák mögé és a kívülálló számára is betekintést enged ebbe a furcsaságoktól egyáltalán nem mentes, sokszor ellentmondásos, de mindenképpen rendkívül izgalmas világba.
Az "Álmok az Egeiről" Krakauer első, kötet formájában is megjelent műve, amely több, korábban az Outside és a Smithsonian magazinokban megjelent kiváló írásait gyűjti egybe. Különös hitelességet kölcsönöz a történeteknek az a tény, hogy nem csak egy nagyon tehetséges, kiváló írói vénával megáldott ember a mesélő, hanem egy olyan valaki, aki maga is szenvedélyes hegymászó és megjárta az Everest, a K2, az Alpok, a Denali és az amerikai földrész számos más hegyének lejtőit.
 | |||
| Jon Krakauer -Álmok az Eigerről |
Sokan keresik annak magyarázatát, hogy mi késztethet normális embereket otthoni kényelmük feladására és olyan mostoha körülmények vállalására, amely számtalan emberi életet követel. Krakauer maga is felteszi ezt a kérdést, de valójában nem törekszik a magyarázatára. Hacsak egész művét nem tekintjük egy kicsit annak is. Talán a kötet utolsó - az egyetlen, amelyik előzetesen sehol nem jelent meg - írásában, "Az ördög hüvelykujja" címűben fogalmazza meg a leginkább a "miért" érzést.
"A meredek és látványos mászófelület kitettsége szédítően hatott.Bakancsom talpa alatt a fal majdnem ezer méteres lejtéssel vezetett a Boszorkánykatlan-gleccser piszkos, lavinák dúlta cirkuszvölgyéhez. Fölöttem a sziklaorr fenségesen mutatott a 800 méternyire magasodó csúcsgerinc felé. Valahányszor beütöttem az egyik jégfejszémet, a távolság újabb fél méterrel zsugorodott.
Minél följebb másztam, annál fesztelenebbé váltam. Nem kapcsolt más a hegyoldalhoz, a világhoz, mint hat vékony króm-molibdén tüske egy centiméterre a fagyott vízbevonatba döfve, mégis legyőzhetetlennek, súlytalannak éreztem magam, akár az olcsó mexikói hotelszobák mennyezetén tanyázó gyíkok. Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fölfokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni.
Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölt újperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppenek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zűrzavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöne - átmenetileg mind feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága."
 |
| Mont Blanc summit |
Ebben az értékrendben valóban nulla teljesítmény, ha az ember "csak" túlél valamit? Jon Krakauer elképesztően magas és meredek sziklafalak, megfagyott vízesések, szakadékokkal átszabdalt gleccserek és lezúduló lavinák világába kalauzol bennünket. Átéljük ahogyan a Cessna kisgép leszálláshoz készülődik a Kahiltnai nemzetközi repülőtéren, amely gigantikus hasadékok labirintusában tűnik fel, bambusz paradicsomkarókra tűzdelt szemetes zsákokkal kijelölve. Elgondolkodhatunk a Denali Nemzeti Park őrei által a McKinleyt megmászni készülőknek bemutatandó film hatástalanságán. Hiába a mennydörgő lavinák, a vihar letarolta sátrak, a borzalmas fagysérülések és a feneketlen gleccserhasadékok mélyéről előkerült groteszk módon kifacsarodott holttestek látványa. Ez senkit nem tántorít el attól, amit célul tűzött ki magának. Ott lehetünk egy verőfényes őszi napon a Mont Blanc tövében épült Chamonix utcáin és elképzelhetjük a siklóernyőzők vakmerő mutatványait, ahogyan mint a legyek csapódnak fakoronába, házfalába, sífelvonóba, vagy ahová éppen sikerül.
A hegymászók többsége előbb, vagy utóbb komoly sérüléseket szenved el, de ez sem károsodottakat, sem a még épségben maradt társaikat nem tántorítja el attól, hogy újból és újból menjenek, próbálkozzanak, további kihívásoknak feleljenek meg. A hegyek, úgy tűnik, hogy megigézik látogatóikat és sokuknak a végzetévé is válnak. Jon Krakauer nem törekszik arra, hogy megválaszolja a nagy miérteket. Egyszerűen bevisz a kulisszák mögé és a kívülálló számára is betekintést enged ebbe a furcsaságoktól egyáltalán nem mentes, sokszor ellentmondásos, de mindenképpen rendkívül izgalmas világba.
2011. május 31., kedd
Csodára várva
Nézem a televíziót. A zászlóerdő előtt szónokló embereket. Arra gondolok, hogy olyan ez az egész, mint egy rossz álom. Réges-régen letűnt korokat idéz fel fiatalkori emlékeimből. Pártunk és államunk gondoskodását. A mindenható nagy Vezér forradalmi kiállását a nép nevében. A dolgozó nép áhítatát, ahogyan csüng a Vezér minden szaván.
A felsorolást, hogy ki mindenkit fogunk legyőzni, hosszan tartó ováció és taps szakítja meg újból és újból. A hit nem ismer akadályt. És, ha akad is a tömegben olyan ember, aki bizonytalan, akiben felmerül, hogy esetleg ... Soha nem vallaná be. Elvégre mindenkinek családja van, akiről gondoskodnia kell. Azt beszélik, hogy tudnak egy olyan emberről, akiről bebizonyosodott, hogy nem hisz. Bizony szomorú sorssal kellet szembesülnie. Azt suttogják, hogy munkatáborba vitték. Nevelési szándékkal, teszik még hozzá. Nagy divat volt ez abban a korban.
Eszembe jut még a friss, meleg kenyér illata. A zsírral vastagon megkent, piros csemegepaprikával meghintett hatalmas szelet kenyér, amivel el lehetett rohanni otthonról, ki a játszótérre. Ott is folyt a küzdelem. Igaz, egészen másért és másként. Próbálom felidézni az arcokat. Nehezen megy. A képeket alaposan megkoptatta az idő.
Újból előttem a pártkonferencia. Most a Vezér holdudvarának képviselői tesznek hitet a magasztos tervek mellett. Elképesztő naivitás? Előre gyártott szöveg, amit csak fel kell olvasni? A hozzá nem értés, vagy a talpnyalás magas iskolája? Ki tudná ezt megmondani? A harsogó gondolatok, a szereplők, mára már többnyire eltűntek a történelem kiszámíthatatlan útvesztőiben ... Vagy mégsem egészen? Nézem a televíziót és azon kapom magamat, hogy csodára várok.
A felsorolást, hogy ki mindenkit fogunk legyőzni, hosszan tartó ováció és taps szakítja meg újból és újból. A hit nem ismer akadályt. És, ha akad is a tömegben olyan ember, aki bizonytalan, akiben felmerül, hogy esetleg ... Soha nem vallaná be. Elvégre mindenkinek családja van, akiről gondoskodnia kell. Azt beszélik, hogy tudnak egy olyan emberről, akiről bebizonyosodott, hogy nem hisz. Bizony szomorú sorssal kellet szembesülnie. Azt suttogják, hogy munkatáborba vitték. Nevelési szándékkal, teszik még hozzá. Nagy divat volt ez abban a korban.
Eszembe jut még a friss, meleg kenyér illata. A zsírral vastagon megkent, piros csemegepaprikával meghintett hatalmas szelet kenyér, amivel el lehetett rohanni otthonról, ki a játszótérre. Ott is folyt a küzdelem. Igaz, egészen másért és másként. Próbálom felidézni az arcokat. Nehezen megy. A képeket alaposan megkoptatta az idő.
Újból előttem a pártkonferencia. Most a Vezér holdudvarának képviselői tesznek hitet a magasztos tervek mellett. Elképesztő naivitás? Előre gyártott szöveg, amit csak fel kell olvasni? A hozzá nem értés, vagy a talpnyalás magas iskolája? Ki tudná ezt megmondani? A harsogó gondolatok, a szereplők, mára már többnyire eltűntek a történelem kiszámíthatatlan útvesztőiben ... Vagy mégsem egészen? Nézem a televíziót és azon kapom magamat, hogy csodára várok.
2011. április 14., csütörtök
Csaba László a Széll Kálmán tervről
"Az EU gazdaságában két százaléknál nagyobb növekedést nem várnak. Ebből adódóan a mi mozgásterünk is be van határolva. A Széll Kálmán terv eddig ismertetett intézkedései súlyos megszorításokat jelentenek."
Csaba László közgazdász az MTV "Ma reggel" műsorának vendégeként beszélgetett Krizsó Szilviával.
Hozzáteszem, hogy elsősorban azoknak, akiket közvetlenül érintenek. Akiket nem érint, azok most még mondhatják, hogy nincs is megszorítás. És itt nem is arról van szó, hogy nincs szükség megszorításra. Természetesen szükség van! Az államháztartás költségvetésének egyensúlyát meg kell tartani. A nemzetközi szervezetek, amikor pozitívan fogadják a magyar kormány tervezett intézkedéseit, akkor éppen azért helyezkednek erre az álláspontra, mert a megszorítások révén látják biztosítottnak a költségvetés egyensúlyban tartását és a hiánycélok teljesülését. Nincsenek gazdasági csodák? Persze, hogy nincsenek! A kérdés csak az, hogy a terheket ki és milyen arányban viselje, illetve mennyire szolidáris a magyar társadalom azokkal, akik elvesztik munkahelyeiket, korlátozottan munkaképesek, alacsony jövedelemből kell gyermekük tanulmányait finanszírozniuk, vagy éppen gyógykezelésre szorulnak.
http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/04/14/07/A_Szell_Kalman_Terv_reszletei.aspx
Csaba László közgazdász az MTV "Ma reggel" műsorának vendégeként beszélgetett Krizsó Szilviával.
Hozzáteszem, hogy elsősorban azoknak, akiket közvetlenül érintenek. Akiket nem érint, azok most még mondhatják, hogy nincs is megszorítás. És itt nem is arról van szó, hogy nincs szükség megszorításra. Természetesen szükség van! Az államháztartás költségvetésének egyensúlyát meg kell tartani. A nemzetközi szervezetek, amikor pozitívan fogadják a magyar kormány tervezett intézkedéseit, akkor éppen azért helyezkednek erre az álláspontra, mert a megszorítások révén látják biztosítottnak a költségvetés egyensúlyban tartását és a hiánycélok teljesülését. Nincsenek gazdasági csodák? Persze, hogy nincsenek! A kérdés csak az, hogy a terheket ki és milyen arányban viselje, illetve mennyire szolidáris a magyar társadalom azokkal, akik elvesztik munkahelyeiket, korlátozottan munkaképesek, alacsony jövedelemből kell gyermekük tanulmányait finanszírozniuk, vagy éppen gyógykezelésre szorulnak.
http://videotar.mtv.hu/Videok/2011/04/14/07/A_Szell_Kalman_Terv_reszletei.aspx
2011. március 28., hétfő
Ha kővel dobnak...
Vannak az ember életében olyan pillanatok, amikor jóleső érzés tölti el, akkor is, ha egy egyszerű "köszönöm" választ kap, miután önzetlenül segített valakinek. És vannak "hideg zuhany" esetek is. Szerencsére csak nagyon ritkán.
Mi számos, a vállalkozások számára hasznos segédletet, kalkulátort fejlesztünk ki, amelyek között szép számmal akad ingyenesen is elérhető.
Nemrégiben kaptuk az alábbi levelet:
"Remélem én vagyok a figyelmetlen, és valamit nem jól "tettem", de az ingyenes letöltés letiltva.
Ha dolgok tudnak bosszantani, ez biztosan közé sorolható, mert akkor tessék eleve fizetőssé tenni, és nem rabolni az időt, eldöntöm fizetősen is megéri-e vagy sem, és egyébként is olyan kiábrándító és kicsinyes és és ....szóval akkor minek ajánlgatnak? Tisztelettel.." Kedves Éva!
Ha más nem, talán ez a leved tanulságul szolgálhat számodra, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni és másokat igaztalanul megbántani.
Olvasd el, hogy mennyire vagyunk kicsinyesek: http://rolunkmondtak.
Azt hiszem, hogy kevés olyan társaság van az országban (ha egyáltalán van, aki ilyen önzetlenül segíti a vállalkozásokat, mint mi).
Az általad visszaküldött levél alján található az Osztalék kalkulátor linkje, amelyet naponta több tucat vállalkozó letölt. Leveled hangneme ellenére én még mindig "kenyérrel dobok vissza".
Ide is mellékelem a programot, feltételezve, hogy némi gyakorlatlanság miatt nem tudod a levél alján található linkről a a fájlt elmenteni gépedre.
Kívánom neked, hogy olyan levelekben, amit írtál nekünk, soha ne legyen részed...
Ha más nem, talán ez a leved tanulságul szolgálhat számodra, hogy nem szabad elhamarkodottan ítélni és másokat igaztalanul megbántani.
Olvasd el, hogy mennyire vagyunk kicsinyesek: http://rolunkmondtak.
Azt hiszem, hogy kevés olyan társaság van az országban (ha egyáltalán van, aki ilyen önzetlenül segíti a vállalkozásokat, mint mi).
Az általad visszaküldött levél alján található az Osztalék kalkulátor linkje, amelyet naponta több tucat vállalkozó letölt. Leveled hangneme ellenére én még mindig "kenyérrel dobok vissza".
Ide is mellékelem a programot, feltételezve, hogy némi gyakorlatlanság miatt nem tudod a levél alján található linkről a a fájlt elmenteni gépedre.
Kívánom neked, hogy olyan levelekben, amit írtál nekünk, soha ne legyen részed...
Aki szolgáltatásokat nyújt mások számára, az fel kell legyen készülve az ilyen esetekre is. És mindig szem előtt kell tartania: a vevőnek mindig igaza van.
2011. február 11., péntek
A józan ész gazdaságpolitikája
A 2009 évben a Corvinus Egyetemen megtartott előadása végén a hallgatók kérdéseket tehettek fel a miniszterelnöknek.
Az első kérdező arról érdeklődött, hogy mi várható akkor, ha a következő kormány nem folytatja ezt a megkezdett gazdaságpolitikát.
- Három garanciát is látok a folytatásra - válaszolt a miniszterelnök és felsorolta ezeket:
http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/11/24/21/A_Miniszterelnok_eloadasa_a_Corvinus_Egyetemen_2009.aspx
Bajnai Gordon miniszterelnök gondolatai a mai napig iránymutatóak kellene legyenek a gazdaságpolitikát irányítók számára. A filmben elhangzottak ezt teljes mértékben alátámasztják. Aki politikai elfogultság nélkül ezt figyelmesen végignézi, az meggyőződhet róla, hogy igenis volt az országnak sikerrel kecsegtető gazdaságpolitikai alternatívája, amely a demokrácia értékeinek megőrzése mellett tudott volna eredményt elérni.
Csak néhány gondolatot szeretnék idézni, a teljesség igénye nélkül.
Egy idézet Ralf Dahrendorf professzortól, akiről tudni lehet, hogy személyiségében a mérték és szakértelem, a párbeszédre való készség és a liberális meggyőződés fesztelenül lép frigyre, aki a szociológia professzoraként, német és európai ügyeket képviselő politikusként, korunk krónikásaként és a legtágabb értelemben vett kulturális fejlemények kommentátoraként egyaránt kitűnt.
Dahrendorf szerint a politikai rendszert hat hónap alatt meg lehet változtatni. A gazdasági rendszer átalakításához hat évre van szükség. A társadalom átalakításához pedig hatvan év sem biztos, hogy elegendő.
Ralf Dahrendorf
A politikai pártok a rendszerváltás óta rossz politikai kompromisszumokat kötöttek. A hatalom megszerzését és megtartását mindig előbbre helyezték, mint az ország hosszútávú politikai érdekeit.
A kapitalizmus a mohóság és a félelem közötti egyensúlyra épül. Amikor e mérlegen a mohóság felül kerekedik (lásd a fedezetlen hitelek kihelyezését), akkor óhatatlanul bekövetkezik a válság. Előbb mindig a pénzügyi területet érinti. Gyorsan lezajlik és rendkívül nagy károkat okoz. Ennek következtében a józan ész felül kerekedik, és a mérleg átbillen a túlzott óvatosság oldalára. Ennek következménye a reálgazdasági válság, amelyik hosszan elhúzódhat.
A sikeres gazdaságpolitika alapja a bizalomkeltés. A bizalom olyan mint a levegő. Ameddig van, addig nem vesszük észre. Csak amikor elfogy, akkor elkezdünk fuldokolni.
A válság utáni Magyarországnak egyszerre három fontos területre kell figyelnie.
Magyarországon a többség már régen tudja, hogy nincsenek csodák. Csodaígérők és szemfényvesztők vannak, de nincsenek csodák! A legjobbak a kilátásaink, ha meg tudunk maradni a józan ész gazdaságpolitikai útján. A politika nem lehet más, mint a közjó szolgálata. A választók, akik a szekeret húzzák, ezt mindig ki fogják kényszeríteni, amikor rájönnek, hogy nem az történik, amire ők felhatalmazásukat adták.
Az első kérdező arról érdeklődött, hogy mi várható akkor, ha a következő kormány nem folytatja ezt a megkezdett gazdaságpolitikát.
- Három garanciát is látok a folytatásra - válaszolt a miniszterelnök és felsorolta ezeket:
- Érvényes megállapodásunk van a Nemzetközi Valuta Alappal és az Európai Unióval. Van egy makrogazdasági pályánk, amit ők is jóváhagytak és jönnek is időközönként ellenőrizni, hogy hol tartunk.
- Magyarország már hosszú idő óta az Európai Unió túlzott deficit eljárása alatt van és, ha nem tartjuk be a megígért pályát, akkor fontos uniós támogatásokat vonhatnak el tőlünk. Ez óriási kockázat az ország jövője szempontjából és nem hiszem, hogy józan politikai gondolkodású erő ezt meg merné kockáztatni.
- Az országban egymillió hétszázezer devizahiteles van. Ők egy pillanat alatt érzik meg a saját bőrükön, ha a forint árfolyam elszalad. Márpedig egy hiteltelen gazdaságpolitika egy pillanat alatt roppanthatja meg azt a bizalmat, amely most újjá épült. Nem hiszem, hogy bármelyik politikai erő bevállalná azt a gazdaságpolitikai hibát, hogy szembe menjen ennyi család közvetlen érdekeivel.
http://videotar.mtv.hu/Videok/2009/11/24/21/A_Miniszterelnok_eloadasa_a_Corvinus_Egyetemen_2009.aspx
Bajnai Gordon miniszterelnök gondolatai a mai napig iránymutatóak kellene legyenek a gazdaságpolitikát irányítók számára. A filmben elhangzottak ezt teljes mértékben alátámasztják. Aki politikai elfogultság nélkül ezt figyelmesen végignézi, az meggyőződhet róla, hogy igenis volt az országnak sikerrel kecsegtető gazdaságpolitikai alternatívája, amely a demokrácia értékeinek megőrzése mellett tudott volna eredményt elérni.
Csak néhány gondolatot szeretnék idézni, a teljesség igénye nélkül.
Egy idézet Ralf Dahrendorf professzortól, akiről tudni lehet, hogy személyiségében a mérték és szakértelem, a párbeszédre való készség és a liberális meggyőződés fesztelenül lép frigyre, aki a szociológia professzoraként, német és európai ügyeket képviselő politikusként, korunk krónikásaként és a legtágabb értelemben vett kulturális fejlemények kommentátoraként egyaránt kitűnt.
Dahrendorf szerint a politikai rendszert hat hónap alatt meg lehet változtatni. A gazdasági rendszer átalakításához hat évre van szükség. A társadalom átalakításához pedig hatvan év sem biztos, hogy elegendő.
Ralf Dahrendorf
A politikai pártok a rendszerváltás óta rossz politikai kompromisszumokat kötöttek. A hatalom megszerzését és megtartását mindig előbbre helyezték, mint az ország hosszútávú politikai érdekeit.
A kapitalizmus a mohóság és a félelem közötti egyensúlyra épül. Amikor e mérlegen a mohóság felül kerekedik (lásd a fedezetlen hitelek kihelyezését), akkor óhatatlanul bekövetkezik a válság. Előbb mindig a pénzügyi területet érinti. Gyorsan lezajlik és rendkívül nagy károkat okoz. Ennek következtében a józan ész felül kerekedik, és a mérleg átbillen a túlzott óvatosság oldalára. Ennek következménye a reálgazdasági válság, amelyik hosszan elhúzódhat.
A sikeres gazdaságpolitika alapja a bizalomkeltés. A bizalom olyan mint a levegő. Ameddig van, addig nem vesszük észre. Csak amikor elfogy, akkor elkezdünk fuldokolni.
A válság utáni Magyarországnak egyszerre három fontos területre kell figyelnie.
- A költségvetés egyensúlyban tartása,
- a hosszútávú növekedést biztosító lépések megtétele,
- kármentesítés, szolidaritás azokkal, akiket a válság a leginkább sújtott.
- Gazdasági kockázatok
- Társadalmi kockázatok
- Demokrácia veszélyeztetettsége
- Geopolitikai kockázatok
Magyarországon a többség már régen tudja, hogy nincsenek csodák. Csodaígérők és szemfényvesztők vannak, de nincsenek csodák! A legjobbak a kilátásaink, ha meg tudunk maradni a józan ész gazdaságpolitikai útján. A politika nem lehet más, mint a közjó szolgálata. A választók, akik a szekeret húzzák, ezt mindig ki fogják kényszeríteni, amikor rájönnek, hogy nem az történik, amire ők felhatalmazásukat adták.
2011. február 6., vasárnap
A Facebook közössége
A közösségi oldalak közötti versenyben egyértelmű befutóvá vált a Facebook. Ma már több mint 600 millió felhasználót regisztrál világviszonylatban.
Mit szeretnek rajta az emberek?
Lehet szeretni és lehet utálni ezt a mozgalmat, de annyi biztos, rég volt ekkora összetartó erő a Facebook-on. Lehet tanulni az esetből a marketing és a közösségi média képviselőinek.1.) A felhasználók kedvelik az egyszerű, szerethető mozgalmakat – főleg akkor, ha van valamilyen érzelmi kötődésük a témához.
2.) Szeretnek nosztalgiázni, megmutatni valamit abból az időből, mikor még nem léteztek közösségi oldalak.
3.) Egy jó ügy érdekében akár a profilképüket is képesek feláldozni, pedig egy közösségi oldalon talán ez a legszentebb dolog.
4.) A kritikus tömeg elérésével még a renitens júzerek is beadják a derekukat.
5.) Az utóbbi időben elterjedt Facebook-os spam-események még mindig nagyon jól használhatók, persze csak ha etikusan kezeljük őket.
6.) És végül, de nem utolsósorban: egy jó ötlettel százezrek érhetők el pár óra leforgása alatt.
adrenalin.blog.hu >>>
A gigászi láthatatlan kávéház
Harminc-negyvenen túl csak bámulunk, és próbáljuk megérteni, mi történik itt az utóbbi 3-4 évben. Mintha egy új faj alakulna ki a Hálózat világában. Az iskolákból, a munkahelyekről már napközben is, de esténként még több terabitnyi információ indul útjára. A Facebook nevű világfalu lakóinak fő célja felkeresni ismerőseit, velük csoportokat alkotni, képeket cserélni, együtt „lájkolni" (példa a Facebook-szókészletből) a világ dolgait. Mintha egy gigászi, láthatatlan kávéházba csöppenne az ember, ahol szintúgy fogyaszt: menő stílust, dumákat, életfelfogásokat. Írhat és olvashat, blogolhat, terméket hirdethet és rendelhet, juthat hírhez... és szexpartnerhez egyaránt.
hetek.hu >>>
Elérhető szolgáltatások
A Facebook sok szolgáltatást kínál. A kellemesen gyors fotómegosztó mellett népszerűségét többek között a 2006-ban bevezetett News Feednek köszönheti, mellyel nyomon követhetjük, mi történik a baráti körünkben. Tréfásan meg szokták jegyezni, hogy az embernek benyomása sincs, mennyi minden izgalmas történik az ismerőseivel nap mint nap, amíg nem regisztrál a Facebookra. 2007 májusában jelent meg a Facebook API, a másik nagy fegyvertény, amely segítségével bárki minialkalmazásokat fejleszthet az oldalra, melyek mindenki számára elérhetőek. A több ezer minialkalmazással órákat lehet szórakozva, haszontalanul eltölteni.
szocial.blogspot.com >>>
Népszerű esetek
Jó mulatság, ugyanakkor kissé felelőtlen is az interneten megosztani az életed másokkal: egyetlen üzenetből is őrült történetek kerekedhetnek!
femina.hu >>>
Személyes információk megosztása
Barack Obama amerikai elnök figyelmeztette az amerikai tinédzsereket: a későbbiekben káros lehet életükre, ha túl sok személyes információt osztanak meg a közösségi oldalakon.
technet.hu >>>
Mire jó sok Facebook rajongó?
Az egyik külföldi social media blog szerint két dologban összefoglalható, mivel érhető el, hogy az olvasók jól érezzék magukat a Facebook lapon, és gyakran látogassák: 1) Minőségi és a bloghoz/céghez/témához kapcsolódó tartalmat kell megosztani, 2) kommentelésre alkalmas tartalmat kell megosztani. Ezt kiegészíteném, 3) mindig legyen a Facebookon olyan tartalom, amit a blogon nem jelenítesz meg.
A facebook aktív megosztásai miatt az oldalad új emberekhez juthat el. Ha valóban a napi látogatószámodat meghaladja a Facebook oldalad rajongószáma, azzal stabilizálhatod a napi látogatottságot, sokkal kisebbek lehetnek egyik-másik nap között az eltérések. A rajongószám 5-10-szeresét visszaadja a Facebook havonta, ha van egy honlapod is a téma köré. Emellett a Facebook lapok publikusak, azaz belépés nélkül is bárki rátalálhat.
facebook.bedia.hu >>>
A Facebook számokban
A jelenlegi állás szerint 2.600.680 regisztrált Magyarországon élő felhasználó veszi igénybe a Facebook szolgáltatásait. Ebből 200 ezer felhasználó nem beszéli (vagy nem állította be a profiljában) a magyar nyelvet, viszont ha hozzáadjuk a világ olyan országait, ahol tudhatóan több magyar él, akkor még egy további több mint negyedmilliós réteget kapunk.
Az összes magyar felhasználó közül a kereskedelmileg fontos 18-49 éves korcsoport viszont megközelítőleg 2 millió tagot számlál, azaz a hazai kereskedelmi televíziók főműsoridős nézettségével konkurálni képes tömeg jött össze. A Page statisztikák közt böngészve az is kiderül, hogy egyre erősebb professzionális jelenlét látható a Facebook oldalak terén. Továbbra is a Showder Klub, Rádió 1, illetve az MTV vezeti a média típusú oldalak listáját 247, 192, illetve 89 ezer követővel, a legnépszerűbb termék a Túró Rudi 264 ezer rajongóval, majd azt követi a McDonalds (162 ezer), a Milka (137 ezer). A negyedik helytől lefelé egy óriási szakadékot találunk, s ott már 50 ezer alatt van a rajongók száma, a top100-ba kerüléshez pedig elegendő alig 2300 követő.
hwsw.hu >>>
Civil kurázsi
Már több mint negyvennyolcezer támogatója van a „Tiltakozunk a felsőoktatási törvény egyoldalú módosítása ellen” nevű Facebook-csoportnak. A törvénykoncepció bemutatása után pár nappal egy másik csoportot is létrehoztak a közösségi oldalon – a „Támogatjuk a kormány által kijelölt irányt a felsőoktatásban” nevű kezdeményezéshez eddig hatvanan csatlakoztak.
eduline.hu >>>
Gondolatok a téma kapcsán
A Facebook népszerűsége folyamatosan nő és zajlik rajta a közösségi élet. A kezdőknek még a saját profilképük feltöltése is gondot okozhat. A jártasabbak már ki tudják használni a számtalan beállítási és alkalmazási lehetőséget. Van aki kedvenc családi fotóját mutatja meg ismerőseinek, van aki a legutóbbi kirándulásáról készült képeit teszi közzé. Események, bulik, rendezvények, előadások, filmek, írások, szerelmek, vagy egyszerűen csak egy éppen megfogalmazódó gondolat arról, ahogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Tagadhatatlanul nagy népszerűségnek örvendenek a különböző játékok is. A nagy zajban az üzleti élet és a politika szintén igyekszik jelen lenni ajánlatokkal, információkkal. A befolyásszerzés és a hangulatkeltés sem ritka megnyilvánulás.
Ebből az elképesztő kínálatból mindenki válogathat kedvére valót. Aki elkötelezettnek érzi magát egy-egy téma, vagy ügy mellett, az megosztja, illetve "lájkolja" az információt, amely ily módon eljut az ismerősök ismerőseihez is és természetes módon terjed a világhálón. Akit csak bizonyos témakörök érdekelnek, az megteheti, hogy letiltja egy-egy ismerőse által megosztott információt, anélkül, hogy ezzel az érintett felet megsértené. Szóval egyrészt mindenki azt lát, amit akar, másrészt azt oszt meg, ami szerinte mások érdeklődésére is számot tarthat.
Létezik egy olyan nem kis létszámú tömeg, amelynek tagjai csak olvasnak, de nem osztanak meg semmit, tartózkodva ezzel is a vélemény nyilvánítástól. Nincs is ezen mit csodálkozni, amikor manapság, a munkahely megtartása oly fontos kérdés. Sokan gondolhatják,hogy uralkodik az a nézet, ami szerint "aki nincs velünk, az ellenünk van". Ez pedig komoly gátját jelentheti a szabad vélemény nyilvánításnak. Amíg valaki ezt így véli, és számos példa a közvetlen környezetéből alá is támasztja, addig lehet mondani bármit, mégis csak jelentős deficitje van a demokráciának. Ennek ellenére legyünk bizakodóak! A Facebook által kínált virtuális tér lehetőséget teremt mindenki számára, hogy Magyarország és egyben a világ teljes jogú polgárának érezze magát.
Mit szeretnek rajta az emberek?
Lehet szeretni és lehet utálni ezt a mozgalmat, de annyi biztos, rég volt ekkora összetartó erő a Facebook-on. Lehet tanulni az esetből a marketing és a közösségi média képviselőinek.1.) A felhasználók kedvelik az egyszerű, szerethető mozgalmakat – főleg akkor, ha van valamilyen érzelmi kötődésük a témához.
2.) Szeretnek nosztalgiázni, megmutatni valamit abból az időből, mikor még nem léteztek közösségi oldalak.
3.) Egy jó ügy érdekében akár a profilképüket is képesek feláldozni, pedig egy közösségi oldalon talán ez a legszentebb dolog.
4.) A kritikus tömeg elérésével még a renitens júzerek is beadják a derekukat.
5.) Az utóbbi időben elterjedt Facebook-os spam-események még mindig nagyon jól használhatók, persze csak ha etikusan kezeljük őket.
6.) És végül, de nem utolsósorban: egy jó ötlettel százezrek érhetők el pár óra leforgása alatt.
adrenalin.blog.hu >>>
A gigászi láthatatlan kávéház
Harminc-negyvenen túl csak bámulunk, és próbáljuk megérteni, mi történik itt az utóbbi 3-4 évben. Mintha egy új faj alakulna ki a Hálózat világában. Az iskolákból, a munkahelyekről már napközben is, de esténként még több terabitnyi információ indul útjára. A Facebook nevű világfalu lakóinak fő célja felkeresni ismerőseit, velük csoportokat alkotni, képeket cserélni, együtt „lájkolni" (példa a Facebook-szókészletből) a világ dolgait. Mintha egy gigászi, láthatatlan kávéházba csöppenne az ember, ahol szintúgy fogyaszt: menő stílust, dumákat, életfelfogásokat. Írhat és olvashat, blogolhat, terméket hirdethet és rendelhet, juthat hírhez... és szexpartnerhez egyaránt.
hetek.hu >>>
Elérhető szolgáltatások
A Facebook sok szolgáltatást kínál. A kellemesen gyors fotómegosztó mellett népszerűségét többek között a 2006-ban bevezetett News Feednek köszönheti, mellyel nyomon követhetjük, mi történik a baráti körünkben. Tréfásan meg szokták jegyezni, hogy az embernek benyomása sincs, mennyi minden izgalmas történik az ismerőseivel nap mint nap, amíg nem regisztrál a Facebookra. 2007 májusában jelent meg a Facebook API, a másik nagy fegyvertény, amely segítségével bárki minialkalmazásokat fejleszthet az oldalra, melyek mindenki számára elérhetőek. A több ezer minialkalmazással órákat lehet szórakozva, haszontalanul eltölteni.
szocial.blogspot.com >>>
Népszerű esetek
Jó mulatság, ugyanakkor kissé felelőtlen is az interneten megosztani az életed másokkal: egyetlen üzenetből is őrült történetek kerekedhetnek!
femina.hu >>>
Személyes információk megosztása
Barack Obama amerikai elnök figyelmeztette az amerikai tinédzsereket: a későbbiekben káros lehet életükre, ha túl sok személyes információt osztanak meg a közösségi oldalakon.
technet.hu >>>
Mire jó sok Facebook rajongó?
Az egyik külföldi social media blog szerint két dologban összefoglalható, mivel érhető el, hogy az olvasók jól érezzék magukat a Facebook lapon, és gyakran látogassák: 1) Minőségi és a bloghoz/céghez/témához kapcsolódó tartalmat kell megosztani, 2) kommentelésre alkalmas tartalmat kell megosztani. Ezt kiegészíteném, 3) mindig legyen a Facebookon olyan tartalom, amit a blogon nem jelenítesz meg.
A facebook aktív megosztásai miatt az oldalad új emberekhez juthat el. Ha valóban a napi látogatószámodat meghaladja a Facebook oldalad rajongószáma, azzal stabilizálhatod a napi látogatottságot, sokkal kisebbek lehetnek egyik-másik nap között az eltérések. A rajongószám 5-10-szeresét visszaadja a Facebook havonta, ha van egy honlapod is a téma köré. Emellett a Facebook lapok publikusak, azaz belépés nélkül is bárki rátalálhat.
facebook.bedia.hu >>>
A Facebook számokban
A jelenlegi állás szerint 2.600.680 regisztrált Magyarországon élő felhasználó veszi igénybe a Facebook szolgáltatásait. Ebből 200 ezer felhasználó nem beszéli (vagy nem állította be a profiljában) a magyar nyelvet, viszont ha hozzáadjuk a világ olyan országait, ahol tudhatóan több magyar él, akkor még egy további több mint negyedmilliós réteget kapunk.
Az összes magyar felhasználó közül a kereskedelmileg fontos 18-49 éves korcsoport viszont megközelítőleg 2 millió tagot számlál, azaz a hazai kereskedelmi televíziók főműsoridős nézettségével konkurálni képes tömeg jött össze. A Page statisztikák közt böngészve az is kiderül, hogy egyre erősebb professzionális jelenlét látható a Facebook oldalak terén. Továbbra is a Showder Klub, Rádió 1, illetve az MTV vezeti a média típusú oldalak listáját 247, 192, illetve 89 ezer követővel, a legnépszerűbb termék a Túró Rudi 264 ezer rajongóval, majd azt követi a McDonalds (162 ezer), a Milka (137 ezer). A negyedik helytől lefelé egy óriási szakadékot találunk, s ott már 50 ezer alatt van a rajongók száma, a top100-ba kerüléshez pedig elegendő alig 2300 követő.
hwsw.hu >>>
Civil kurázsi
Már több mint negyvennyolcezer támogatója van a „Tiltakozunk a felsőoktatási törvény egyoldalú módosítása ellen” nevű Facebook-csoportnak. A törvénykoncepció bemutatása után pár nappal egy másik csoportot is létrehoztak a közösségi oldalon – a „Támogatjuk a kormány által kijelölt irányt a felsőoktatásban” nevű kezdeményezéshez eddig hatvanan csatlakoztak.
eduline.hu >>>
Gondolatok a téma kapcsán
A Facebook népszerűsége folyamatosan nő és zajlik rajta a közösségi élet. A kezdőknek még a saját profilképük feltöltése is gondot okozhat. A jártasabbak már ki tudják használni a számtalan beállítási és alkalmazási lehetőséget. Van aki kedvenc családi fotóját mutatja meg ismerőseinek, van aki a legutóbbi kirándulásáról készült képeit teszi közzé. Események, bulik, rendezvények, előadások, filmek, írások, szerelmek, vagy egyszerűen csak egy éppen megfogalmazódó gondolat arról, ahogyan érzékeljük a körülöttünk lévő világot. Tagadhatatlanul nagy népszerűségnek örvendenek a különböző játékok is. A nagy zajban az üzleti élet és a politika szintén igyekszik jelen lenni ajánlatokkal, információkkal. A befolyásszerzés és a hangulatkeltés sem ritka megnyilvánulás.
Ebből az elképesztő kínálatból mindenki válogathat kedvére valót. Aki elkötelezettnek érzi magát egy-egy téma, vagy ügy mellett, az megosztja, illetve "lájkolja" az információt, amely ily módon eljut az ismerősök ismerőseihez is és természetes módon terjed a világhálón. Akit csak bizonyos témakörök érdekelnek, az megteheti, hogy letiltja egy-egy ismerőse által megosztott információt, anélkül, hogy ezzel az érintett felet megsértené. Szóval egyrészt mindenki azt lát, amit akar, másrészt azt oszt meg, ami szerinte mások érdeklődésére is számot tarthat.
Létezik egy olyan nem kis létszámú tömeg, amelynek tagjai csak olvasnak, de nem osztanak meg semmit, tartózkodva ezzel is a vélemény nyilvánítástól. Nincs is ezen mit csodálkozni, amikor manapság, a munkahely megtartása oly fontos kérdés. Sokan gondolhatják,hogy uralkodik az a nézet, ami szerint "aki nincs velünk, az ellenünk van". Ez pedig komoly gátját jelentheti a szabad vélemény nyilvánításnak. Amíg valaki ezt így véli, és számos példa a közvetlen környezetéből alá is támasztja, addig lehet mondani bármit, mégis csak jelentős deficitje van a demokráciának. Ennek ellenére legyünk bizakodóak! A Facebook által kínált virtuális tér lehetőséget teremt mindenki számára, hogy Magyarország és egyben a világ teljes jogú polgárának érezze magát.
2011. február 5., szombat
Régi és új ablakok
Az ügyféltér tele volt várakozó emberekkel. Az ügyintézői ablakok két oldalt sorakoztak. A régi ablakok oldalára folyamatosan hívták a soron következőket. A másik oldalra elvétve egy-egy ember jelentkezett.
A különbség szembe ötlő volt! Az új ablakok mögött elegáns, sötét formaruhába öltözött tisztviselők ültek. A hölgyek sálat, a férfiak sötét öltönyt és nyakkendőt viseltek. A ruházatot nagyméretű kitűző tette még hangsúlyosabbá. Az új bútorok, a korszerű számítástechnikai eszközök szintén nem kerülhették el a figyelmet. De talán csak éppen azért, mert a régi ablakoknál ez nem így volt.
A forgalmas oldalon egy bottal közlekedő, idősebb, erősen bicegő nő követelte, hogy soron kívül szolgálják ki.
- Tudják mi volt itt? - fordult hozzánk mérgesen? - Több mint százötvenen álltak itt a reggeli órákban. Nem tudtam kivárni a soromat. Közben el kellett mennem más dolgaimat intézni...
Ezen az oldalon az alkalmazottak a saját hétköznapi viseletüket hordták és nem volt formaruhájuk. A rendelkezésükre álló technika is lényegesen kopottabbnak tűnt. Az egyik számítógép éppen lefagyott és hívni kellett az ügyeletes rendszergazdát, hogy orvosolja a problémát.
Anélkül, hogy különösebben tájékozódtunk volna a helyzetről, a folyamatosan dolgozó és türelmesen kommunikáló tisztviselők, ösztönös módon nyerték el a szimpátiánkat.
- Mi a helyzet ott a túloldalon - kérdeztem meg egy mellettem elhaladó tisztviselőt.
- Ó, hát azok még nem is köszönnek! - kaptam a választ. Aztán még hozzátette:
- Valószínű, hogy ők lesznek azok, akik átveszik a helyünket.
Az emberek többsége, látszólag közömbösen - időnként a sorszámot kijelző táblára pillantva -, várakozott. A türelmetlen, morgolódó hölgynek is sikerült egy megüresedett ügyintézői ablakot önkényesen elfoglalnia.
Az új ablakok oldalán ünnepélyes keretbe foglalt magatartás kódex díszelgett, hirdetve, hogy mi mindent fogunk legyőzni az együttműködés során.
A régi és az új ablakok szinte farkasszemet néztek egymással. A látvány annyira megfogott, hogy szinte elnyomta a valószínűleg életre szólóan fontos döntésünk jelentőségét, amelynek érvényre juttatásáért ide jöttünk.
Eltettem ezt a képet magamnak, mintegy emlékként, mintha családi albumba illő lenne. Gondoltam, hogy majd jó lesz egyszer elővenni és esetleg megmutatni a világnak. Nem árt, ha az emberek tisztában vannak vele, hogyan váltotta fel az új a régit.
A napokban sajtóhírekben magasztalták az 550 millió forintba kerülő új ablakok jelentős látogatottságát. Ez olyan érzés volt számomra, mint amikor valaki azt állítja, hogy felhőtlen az égbolt felettünk, miközben én bőrig ázom a szakadó esőben. Ennek hatására elővettem a jövő generációja számára eltett képet és úgy döntöttem, hogy most, ezt azonnal megmutatom mindenkinek.
A különbség szembe ötlő volt! Az új ablakok mögött elegáns, sötét formaruhába öltözött tisztviselők ültek. A hölgyek sálat, a férfiak sötét öltönyt és nyakkendőt viseltek. A ruházatot nagyméretű kitűző tette még hangsúlyosabbá. Az új bútorok, a korszerű számítástechnikai eszközök szintén nem kerülhették el a figyelmet. De talán csak éppen azért, mert a régi ablakoknál ez nem így volt.
A forgalmas oldalon egy bottal közlekedő, idősebb, erősen bicegő nő követelte, hogy soron kívül szolgálják ki.
- Tudják mi volt itt? - fordult hozzánk mérgesen? - Több mint százötvenen álltak itt a reggeli órákban. Nem tudtam kivárni a soromat. Közben el kellett mennem más dolgaimat intézni...
Ezen az oldalon az alkalmazottak a saját hétköznapi viseletüket hordták és nem volt formaruhájuk. A rendelkezésükre álló technika is lényegesen kopottabbnak tűnt. Az egyik számítógép éppen lefagyott és hívni kellett az ügyeletes rendszergazdát, hogy orvosolja a problémát.
Anélkül, hogy különösebben tájékozódtunk volna a helyzetről, a folyamatosan dolgozó és türelmesen kommunikáló tisztviselők, ösztönös módon nyerték el a szimpátiánkat.
- Mi a helyzet ott a túloldalon - kérdeztem meg egy mellettem elhaladó tisztviselőt.
- Ó, hát azok még nem is köszönnek! - kaptam a választ. Aztán még hozzátette:
- Valószínű, hogy ők lesznek azok, akik átveszik a helyünket.
Az emberek többsége, látszólag közömbösen - időnként a sorszámot kijelző táblára pillantva -, várakozott. A türelmetlen, morgolódó hölgynek is sikerült egy megüresedett ügyintézői ablakot önkényesen elfoglalnia.
Az új ablakok oldalán ünnepélyes keretbe foglalt magatartás kódex díszelgett, hirdetve, hogy mi mindent fogunk legyőzni az együttműködés során.
A régi és az új ablakok szinte farkasszemet néztek egymással. A látvány annyira megfogott, hogy szinte elnyomta a valószínűleg életre szólóan fontos döntésünk jelentőségét, amelynek érvényre juttatásáért ide jöttünk.
Eltettem ezt a képet magamnak, mintegy emlékként, mintha családi albumba illő lenne. Gondoltam, hogy majd jó lesz egyszer elővenni és esetleg megmutatni a világnak. Nem árt, ha az emberek tisztában vannak vele, hogyan váltotta fel az új a régit.
A napokban sajtóhírekben magasztalták az 550 millió forintba kerülő új ablakok jelentős látogatottságát. Ez olyan érzés volt számomra, mint amikor valaki azt állítja, hogy felhőtlen az égbolt felettünk, miközben én bőrig ázom a szakadó esőben. Ennek hatására elővettem a jövő generációja számára eltett képet és úgy döntöttem, hogy most, ezt azonnal megmutatom mindenkinek.
2011. január 27., csütörtök
A tékozló lány
Az utolsó sorokat olvastam. Aztán olyan lassan, ahogyan csak lehet, becsuktam a könyvet. Szerettem volna, ha ez a pillanat sokáig tart...
Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.
Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.
Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.
A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.
A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.
Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.
"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."
Néhány perc múlva minden készen állt.
"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.
- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."
Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.
Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>
Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>
Jeffrey Archer wikipedia.org >>>
Történet arról, ahogyan a hit, a határozott és következetes célkitűzés segíti egy álom valóra váltását. És arról, ahogyan a megszerzett hatalom el tudja ferdíteni az ember személyiségét és el tudja homályosítani józan ítélőképességét.
 |
| Jeffrey Archer |
Elérkezik az idő, amikor az elvakult lelkes hívek kijózanodnak és rájönnek, hogy nem ezt akarták. Az önkényes hatalom mindig bukással végződik. A kérdés, hogy ez mennyi ideig tart és milyen károkat okoz az érintett közösségben. Florentyna még iskolai évei alatt, a diáktanács elnökeként megtapasztalhatta a sikert és a kudarcot egyaránt. Ő tudott ebből tanulni. Be kellett látnia, hogy a népszerűség csak akkor lehet tartós, ha a hatalmat alázattal kezeli az, akit erre kiválasztanak.
Közben felépül egy szálloda birodalom és vele párhuzamosan egy divatszalon lánc. A vállalkozói világ izgalmas kihívásai, a tőke értékteremtő ereje, mesteri játszmák és kockázatvállalások, tanulságul szolgálhatnak mindenki számára, aki a cégépítés, vagy a politika iránt érdeklődik.
A hatalom felé vezető úton a becsület, a tisztesség, illetve az ármánykodás, az intrikák és megvesztegetések, egymásnak feszülve alakítják az eseményeket.
A szeretet támogató ereje, az élet által kínált meglepetések, olykor váratlan tragédiák, lebilincselő eseménysorozatba foglalják a történetet. Néha szembesülünk a sors kiszámíthatatlanságával és rádöbbenünk arra, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük azt, akit a legjobban szeretünk. Kapunk egy hírt és összeomlik körülöttünk az egész világ.
Mindez egy olyan országban, ahol a demokrácia az egyik legnagyobb érték. Ahol a választás napján délután ötig a többség a republikánusokra szavaz, majd öt után a munkából hazafelé induló nők és férfiak tömegei eldöntik, hogy megálljanak-e a szavazó helyiségeknél. Ha elegen megállnak - és csakis akkor -, Amerikának demokrata kormánya lesz.
"- Szükségünk van egy bibliára - válaszolta az ezredes -, valamint a hivatali eskü szövegére."
Néhány perc múlva minden készen állt.
"Florentyna Kane jobb kezébe vette a bibliát, és O'Reilly püspök szavai után ismételte az eskü szavait.
- Én, Florentyna Kane, ünnepélyesen fogadom, hogy híven teljesítem az Egyesült Államok elnöki feladatát, és az Egyesült Államok alkotmányát legjobb képességeim és tudásom szerint megtartom és megvédelmezem. Isten engem úgy segéljen."
Elgondolkoztató, mély érzelmeket kiváltó, kitűnő regény. Szerencsés vagyok, hogy elolvashattam.
Jeffrey Archer: A tékozló lány / The Prodigal Daughter
generalpress.hu >>>
Az Amerikai Egyesült Államok elnökeinek listája
wikipedia.org >>>
Jeffrey Archer wikipedia.org >>>
2011. január 22., szombat
Vállalkozás politika, szakmaiság
Életünk mindennapjait szorosan átszövi az aktuálpolitika. Minden megnyilatkozásunk - legyen az bármennyire is kizárólag szakmai szándékkal megfogalmazott, - rögtön politikai színezetet kap. Az emberek megosztottsága oly méreteket öltött, hogy a "más" véleményt, amelyik nem illeszkedik világnézetükbe, azt meg sem hallgatják. Ez pedig a közös gondolkodás, a közös erőfeszítések és célok mentén történő összefogást teljes mértékben kizárja. Nincs ez így jól! Ebből csak vesztesen lehet kijönni.
A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.
Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.
Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.
Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.
A vállalkozások nem politizálhatnak. Úgy, ahogyan az orvos sem kezelheti megkülönböztetéssel a különböző pártok szimpatizánsait, úgy egy gazdálkodó sem tehet másként. Naponta sok vállalkozó, illetve gazdasági szakember fordul hozzánk tanácsért. Egyetlen esetben sem firtatjuk politikai hovatartozását. Mindenkinek a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni.
Amikor egy-egy gazdasági kérdésben állást foglalunk, akkor mindig szigorúan a szakmai szempontokat tartjuk szem előtt. Meggyőződésünk, hogy így kell tennie minden, magát demokratának tartó embernek. Bízunk benne, hogy országunk állampolgárai között egyre többen lesznek azok, akik ezt evidenciaként kezelik. Mi minden becsületes, jó szándékú embert barátunknak tekintünk és szeretnénk, ha éreznék, hogy mindig számíthatnak ránk.
Lehet-e politika mentesen élni? Természetesen nem. Aki ezt állítja nem biztos, hogy alaposan átgondolta a kérdést. Mindnyájunknak van véleménye a világunkat meghatározó döntésekről. Sőt beleszólásunk is van, amikor x-et teszünk a szavazó cédula jelölő négyzetébe. Több-kevesebb befolyást szintén gyakorolhatunk, ha közvetlen környezetünkben érvelünk bizonyos lépések mellett, vagy ellen. A szakmai kérdéseket azonban egy szakértőnek soha nem szabad összemosnia a politikával.
Egy társadalom, amely a szakmák becsületét értékként kezeli, az egyik legerősebb erőforrással vértezi fel magát.
2011. január 12., szerda
Magánnyugdíjpénztár - döntési esélyegyenlőség
Az embereket most jól megijesztették, hogy mindent elveszítenek, ha nem adják oda az államnak az eddigi megtakarításaikat.
A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.
Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.
Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.
Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg 24/34=70,59% arányban továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.
A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.
Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.
Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.
A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.
Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..
A jelenleg hatályban lévő szabályoknak nagy az esélyük arra, hogy még változásokon menjenek keresztül.
Elkerülhetetlen, hogy a munkáltató által fizetett járulékot a magánnyugdíjpénztár tagoknál is figyelembe kelljen majd venni. Tehát az ő hátralévő állami nyugdíj jogosultságuk is meglesz 24/34 arányban. Durván sértené az egyenlő elbánás elvét, ha nem így lenne! Ez jogi és nem politikai kérdés.
Az interneten elérhető kalkulátorok általában két variáció közötti különbséget mutatnak be. Az egyik, amikor magánnyugdíj-pénztártag marad valaki és a jelenlegi képtelen szabályok szerint minden jogosultságát elveszti az állami nyugdíjt illetően. A másik a tisztán állami nyugdíj. Az összehasonlításban természetesen a magánnyugdíj-pénztártag szinte minden esetben vesztes.
Más a helyzet, ha visszaállítják a jogilag is elfogadható szabályt, amely szerint a magánnyugdíj-pénztárba fizetők, 10/34 arányban csak ezen a jogviszonyuk után kapnak nyugdíjat, míg 24/34=70,59% arányban továbbra is jogosultak az állami nyugdíjra is.
A korrekt rendezéséhez az is hozzá tartozna, hogy biztosítsák az emberek számára a megfelelő időt és az egyenlő feltételeket a döntéshez.
Egyrészt illene megvárni az Alkotmánybíróság és az Európai Bizottság álláspontját ezzel a kérdéssel kapcsolatban.
Másrészt további nyilatkozattételi lehetőséget kellene nyitni, például az okmányirodáknál, vagy a magyarország.hu portálon. Hátrányos megkülönböztetést jelent az is, ha a döntésvariációk egyikének a meghozatala sokkal kényelmetlenebb, mint a másiké. A törvényhozók egy tollvonással lehetővé tették, hogy minden magánnyugdíjpénztár tag automatikusan az állami rendszerben találja magát, ugyanakkor a maradni vágyók télvíz idején szedhetik a sátorfájukat és munkahelyüket elhagyva, akár 50-60 km-t is utazhatnak vonaton, autóbusszal, hogy felkeressenek egy kijelölt hivatalt, ahol sokan talán életükben még nem is jártak.
Régi marketing trükk, amikor azt alkalmazzák, hogy a szerződés módosításhoz nem kell hozzájárulni, elég ha a partner nem emel kifogást ellene. Az emberek kényelmi igényére alapozva, így olyan szerződéseket is életben lehet tartani, amelyeket valójában már nem is kívánnak. Értjük, hogy ezt elakarta kerülni a Kormány, amikor e marketing fogás fordítottját vetette be, bízva abban, hogy az automatikus átirányítás következményeként sokan olyanok is át fognak kerülni, akik egyébként maradnának, ha az nem lenne olyan macerás. A kérdés eldöntése azonban rendkívüli jelentőséggel bír a magyarországi megtakarítási hajlandóságot és az öngondoskodást illetően! Ezért a döntési esélyegyenlőség biztosítása sokkal tisztességesebb lenne.
A pályakezdők számára a szabad választás opció szintén egyezne számos állampolgár igazságérzetével.
Ha a Kormány tényleg az emberek érdekeit akarja képviselni, akkor ez nem társulhat megkülönböztetett bánásmóddal. Politikai meggyőződéstől függetlenül úgy gondoljuk, mindenki számára fontos kérdés, hogy az évek alatt összegyűlt megtakarításait illetően megfontolt lépéseket tegyen..
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)