Történt az Ó Év vége felé, hogy
egy kedves ügyfelünk Tao kalkulátort rendelt, azzal a
megjegyzéssel, hogy ezt frissítésként kéri. Válaszoltam neki és
kifejtettem, hogy sajnos a szóban forgó segédletet csak újként
rendelheti meg.
- Minden évben sok-sok munkaórát
kell ráfordítanunk, hogy a törvényi változásokat lekövessük
és ezért csak újként tudjuk felhasználóinknak felajánlani –
írtam.- Rendben – kaptam tőle a visszajelzést, – akkor majd a tavalyit fogom használni.
Ebbe nem tudtam belenyugodni. Fogtam
magam, elküldtem neki az új kalkulátort és megírtam, hogy nem
tudnám a lelkemre venni, ha mondjuk pénzhiány miatt nem tudná
igénybe venni a munkáját megkönnyítő termékünket. Egyben
jeleztem, hogy a frissítési díjat sem kell megfizetnie és
tekintse küldeményemet karácsonyi ajándéknak.
Eltelt a Karácsony, majd beköszöntött
az új év. Az első napon, amikor ránéztem a levelezőmre, a hírek
és a jókívánságok között ott volt ügyfelünk levele is,
amelyben a következők álltak:
„Köszönöm szépen a
segítségedet, a hozzáállásodat nagyra értékelem. Végre
utaltam az összeget, remélem holnap már látható lesz a
bankszámlátokon.
Békés, boldog Új évet kívánok
Neked és a Csapatodnak!”
Az olvasottak jóleső érzésekkel
töltöttek el. Senki sem lehet olyan szegény, hogy ne tudna adni
valamit embertársainak. Ha mást nem, akkor egy mosolyt, egy jó
szót, egy simogatást. Olvastam valahol egy öreg emberről, aki a
hideg kályha előtt állva mondogatta:
- Adj nekem meleget és akkor én is
adok neked fát.
Először fát adni, – jó kis
útravaló ez a hamuban sült pogácsa mellé, az élet minden
vándorának...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése