Egy élhetőbb Magyarországért, politikai elkötelezettség nélkül

"A gazdagságot, a boldogságot nem akkor találjuk meg, ha minden áron kergetjük. Mindig valamilyen hasznos szolgáltatás melléktermékeként jelenik meg."
Henry Ford

2016. március 12., szombat

Gondoltam, jófej leszek

Az alábbi történetet egy budapesti férfi osztotta meg Facebook oldalán, igen tanulságos:

"Ma bementem este a helyi nagy közértbe valami vacsinak valót venni. A sorban én következtem, mögöttem egy melegítős, de tehetős pasi volt, aki folyamatosan szenvedett, hogy sorba kell állni, csak egy energiaitalért jött be. Gondoltam, jófej leszek, mondtam, menjen elém, én ráérek, ez az 2-3 perc nem szoroz.

Amikor végzett, elindult majd visszalépett és így szólt: "Bocsi, de ez olyan jól esett, szar napom van, megengeded hogy kifizessem amit vásároltál?!"

Én: "Köszönöm, de nem szükséges, így is értékelem a gesztust, (és ekkor láttam a sorban utánam levő nénit, aki számolgatta a kezében az aprópénzét amije volt) DE ha megtennéd hogy a hölgynek kifizeted, úgy jobbat cselekedhetnél."

Ő (elmosolyodott - kicsit csibészesen is): "Hehe... megyek még egy kört."

Mire végeztem a kasszánál, hozott krumplit a néninek, kolbászt, lisztet, meg pár apróságot, igazából jobban nem néztem meg. "Jó volt az ötlet, legyen szerencséd az életben" - mondta, én is hasonló jót kívántam és hazajöttem. Nem tudom, minek írom ezt ki de tudjátok mit? Néha engedjétek előre az Armani joggingos ideges kopasz embereket a sorban, még jó is kisülhet belőle :D"

Forrás: http://tudnodkell.info/eloreengedte-a-kopasz-joggingos-ferfit-a-sorban-ami-utana-tortent-nem-hitte-el

A 83 éves Francine Christophe visszaemlékezése.

A 83 éves Francine Christophe visszaemlékezése.

https://www.facebook.com/447410712029699/videos/806952686075498/?fref=nf

2016. február 5., péntek

Kutyavilág

A hatalmas kutya ott állt lesben a drótkerítés mögött. Amikor közeledtek, fülsüketítő ordítással rontott a kerítésnek, mintha ki akarná dönteni. A kerítés állapotát jobban szemügyre véve, ez nem is tűnt olyan lehetetlen vállalkozásnak. Végül is mindig megúszták. Még a felmentést is hajlandóak voltak utólag megadni, hogy elvégre ösztönösen védi a területét. Igaz, hogy ezt nem a legbarátságosabb hangnemben juttatja kifejezésre, de meg lehet érteni, hiszen nem egyforma megnyilatkozási formával ajándékozták meg a földlakókat. Miért is ne lehetne domináns egy ilyen élőlény az útnak ezen szakaszán, mikor amúgy is azt mondjuk, hogy kutya világ van.

A férfi azon elmélkedett, hogy lehet nem is azzal a jelenséggel van dolguk, amire ők gondolnak. Elvégre a farkasbőrbe bújtatott oroszlán figurája meg volt neki már gyermekkorából. Ez a mutációja a báránybőrbe bújtatott farkasnak. Valamilyen oka biztosan van ennek a vélemény nyilvánításnak, ennek a torzó megnyilvánulásnak...

A nő egészen más irányból közelítette meg a kérdést. Ekkora állatot tartani! Mennyit ehet ez? Ki lehet a gazdája? Miért tart ilyen nagy dögöt? Miért nem jó neki egy kis aranyos pincsi, amelyik lármáz ugyan, de nem veszélyezteti mások testi épségét? Elképzelte, hogy a kis aranyos ott sündörög a gazdi lábainál és a baráti viszonyt dörgölődéssel próbálja minél jobban elmélyíteni. Elképzelte azt is, hogy sötét este van, borongós, holdvilág- és csillagfény nélküli. A nagy négylábú ott szunyókál a bejárati lépcső mellett. A gazdi kilép az ajtón azzal a szándékkal, hogy megmozgatja egy kicsit meggémberedett végtagjait. A kutya felijed, hirtelen nem ismeri fel a kenyéradóját és ráveti magát. A földre dönti és - ó milyen szörnyű! - még a gondolatot is le kell állítani, mert annyira elviselhetetlen.

Közben távolodnak a veszélyzónától, de azért a nő még megszorítja a férfi karját, talán egy kicsit jobban is, ami a „milyen rossz érzés” és a „megmenekültünk” keveréke, egy kis „túl vagyunk rajta” sóhajjal fűszerezve.

Néhány nap múlva...

Gyanúsan nagy a csend! Hol lehet? Mi történt? Csak nem kimúlt? De hát nem olyan bőrben volt, hogy ilyet lehetne feltételezni. Már több nap, több este is eltelt és a séták a mennydörgős ugatás nélkül zajlottak. Akár tiltakozni is lehetne. Feljelentést tenni ismeretlen elkövető ellen, aki szabályosan eltüntette a kerítés mögül a kutyát.

A férfi azt gondolta, hogy biztosan visszatért eredeti bőrébe. Az már kevésbé volt világos, hogy az eredeti bőr az oroszlán, farkas, vagy a teremtés koronája, aki rövid büntetését töltötte ebben a formában. Arra ítélték, hogy beszéd helyett ugasson. Félrevezető szónoklatokat tartott, amelyekkel belopta magát az emberek szívébe, és ehelyett most ijesztő magatartást kell tanúsítson, félelmet keltve azokban, akik kapcsolatba kerülnek vele. Elég kemény büntetés. Főleg egy politikus formának, ha az volt! Persze nincs bizonyíték rá.

A nő elégedetten nyugtázta, hogy az itt lakó akárki belátta, nem praktikus ilyen nagy dögöt tartani és bizonyára besegített a probléma megoldásába. A másvilág és az új gazda kérdésében nem tudott zöld ágra vergődni, de a végeredmény, a csend és a nyugalom a lényeg. Így a pincsi projekt is szabad utat nyerhet. Senki nem esz meg senkit. Igazán jó kompromisszum a magafajta békeszerető embernek.


Minden áldott este, amikor odaértek, kíváncsian fürkészték a drótkerítés mögött húzódó bokrokat. Titkon azt remélték, hogy előrohan egy félelmetesen nagy állat, nekiugrik a rozoga kerítésnek és rázza, csak rázza. Ők pedig egy kissé megrettenve, egymásba kapaszkodva lépdelnek tovább. Mindketten arra gondolva, hogy a rend helyre állt.