Egy élhetőbb Magyarországért, politikai elkötelezettség nélkül

"A gazdagságot, a boldogságot nem akkor találjuk meg, ha minden áron kergetjük. Mindig valamilyen hasznos szolgáltatás melléktermékeként jelenik meg."
Henry Ford

2014. szeptember 29., hétfő

Egyszerűen élni akarok

"Egyszerűen élni akarok. Ülni az ablaknál, miközben kint esik és olvasni számomra ismeretlen dolgokról. Festeni akarok, nem a bizonyítás kényszeréből, hanem egyszerűen azért, mert erre vágyom. Testem jelzéseire szeretnék figyelni, álomba zuhanni, amikor a Hold magasan jár, és nyugodtan ébredni, azzal a gondolattal, hogy nem kell rohannom sehová. Nem akarom, hogy óraszerkezeteknek, pénznek és minden egyéb, az emberiség által mesterségesen felállított kényszernek rabja legyek. Csak lenni akarok, határok és korlátok nélkül." - Ismeretlen szerző (ford. L.J.)

I want to live simply. I want to sit by the window when it rains and read books I'll never be tested on. I want to paint because I want to, not because I've got something to prove. I want to listen to my body, fall asleep when the moon is high and wake up slowly, with no place to rush off to. I want not to be governed by money or clocks or any of the artificial restraints that humanity imposes on itself. I just want to be, boundless and infinite. - Author Unknown

2014. május 24., szombat

A szegénység önérzete

Egy idős néni saját készítésű túrót és tejfölt árult a piacon. Néztem az előre kiadagolt félkilós csomagokat, ő pedig szóval is igyekezett reklámozni a portékáját.
- Nagyon finom, kedves. És friss. Vigyen nyugodtan belőle, olcsón adom - mondta.
- Sok ez nekem, néném - néztem rá mosolyogva. - Megtenné, hogy mér nekem egy harminc dekás adagot?
- Persze, persze -  válaszolt készségesen, és már neki is fogott kívánságomat teljesíteni, de éreztem a hangján, hogy csalódott, mert jobb üzletet remélt.

A mérleg nyelve azt mutatta, hogy még híja van az adagomnak, de én már szóltam, hogy rendben van az úgy. Gondoltam, hogy legalább ennyivel kárpótolom, ha már ilyen keveset vásárolok. De a néni tiltakozva rázta a fejét.
- Nem úgy van az. Ami jár, az jár - válaszolta, és addig nem nyugodott, amíg a mérleg túlsúlyt nem mutatott. 
Átvettem a csomagot, a kezébe nyomtam egy félkilós adag árát és megköszönve, sietve távoztam.

Miközben folytattam a vásárlást, folyamatosan az járt a fejemben, hogy lám-lám az anyagi szegénység hogyan párosul a lelki gazdagsággal. Mennyi olyan ember tevékenykedik a világban, akik másokat kihasználva, tisztességtelen módszereket alkalmazva szereznek előnyt embertársaik rovására. És ezzel ellentétben, vannak, akik jó szívvel megosztják másokkal azt a keveset is, amijük van. Lehet, hogy az utóbbiak ezért szegények? Vagy ők a szegény-gazdagok? Bizonyára ...