Egy élhetőbb Magyarországért, politikai elkötelezettség nélkül

"A gazdagságot, a boldogságot nem akkor találjuk meg, ha minden áron kergetjük. Mindig valamilyen hasznos szolgáltatás melléktermékeként jelenik meg."
Henry Ford

2014. május 24., szombat

A szegénység önérzete

Egy idős néni saját készítésű túrót és tejfölt árult a piacon. Néztem az előre kiadagolt félkilós csomagokat, ő pedig szóval is igyekezett reklámozni a portékáját.
- Nagyon finom, kedves. És friss. Vigyen nyugodtan belőle, olcsón adom - mondta.
- Sok ez nekem, néném - néztem rá mosolyogva. - Megtenné, hogy mér nekem egy harminc dekás adagot?
- Persze, persze -  válaszolt készségesen, és már neki is fogott kívánságomat teljesíteni, de éreztem a hangján, hogy csalódott, mert jobb üzletet remélt.

A mérleg nyelve azt mutatta, hogy még híja van az adagomnak, de én már szóltam, hogy rendben van az úgy. Gondoltam, hogy legalább ennyivel kárpótolom, ha már ilyen keveset vásárolok. De a néni tiltakozva rázta a fejét.
- Nem úgy van az. Ami jár, az jár - válaszolta, és addig nem nyugodott, amíg a mérleg túlsúlyt nem mutatott. 
Átvettem a csomagot, a kezébe nyomtam egy félkilós adag árát és megköszönve, sietve távoztam.

Miközben folytattam a vásárlást, folyamatosan az járt a fejemben, hogy lám-lám az anyagi szegénység hogyan párosul a lelki gazdagsággal. Mennyi olyan ember tevékenykedik a világban, akik másokat kihasználva, tisztességtelen módszereket alkalmazva szereznek előnyt embertársaik rovására. És ezzel ellentétben, vannak, akik jó szívvel megosztják másokkal azt a keveset is, amijük van. Lehet, hogy az utóbbiak ezért szegények? Vagy ők a szegény-gazdagok? Bizonyára ...