Az önkormányzatoknak egy jelentős része kötvényt bocsájtott ki fejlesztései finanszírozására. A kötvénykibocsátásból fejlesztésre szánt összegek felhasználásának szabályait önkormányzati rendeletben rögzítik. Jellemző módon ezek a pénzek államkötvényekbe fektetve gyarapodnak és felhasználásukról esetenként döntenek, amikor egy-egy pályázati lehetőség megjelenik és szükséges önerőt biztosítani hozzá.
A módszer jól tud működni abban az esetben, ha a beruházások finanszírozása elsősorban, csak a kamatbevételek felhasználásán alapszik. Minél inkább fogy a tőke, az önkormányzat annál nehezebb helyzet elébe néz, hiszen előbb-utóbb ezt a tőkét vissza kell pótolni, hogy a kibocsátott kötvények fedezete visszaváltáskor rendelkezésre álljon.
Úgy tűnik, hogy egyre intenzívebbé válik a piaci szereplők egy olyan csoportjának tevékenysége, akik azt tűzték ki célul, hogy megszerezzék ezen igen jelentős összegek felett a kontrollt.
Nagyobb hozamígéreteik csábítóan hangzanak a kényszerpályán mozgó és pénzhiánnyal küszködő önkormányzatok számára. Hosszú távú stratégia és pénzügyi szakértelem, ezek a leggyakrabban elhangzó jelszavak. Látványos bemutatók készülnek a képviselő testület tagjai számára, gondosan kiemelve azon múltbeli sikereket, amelyek garantálni tudják, hogy ez a jövőben sem lesz másképp. Semmi dolgotok mondják, mi majd figyelünk és forgatjuk a papírokat és menedzseljük a befektetési portfóliókat, csak adjátok ide a pénzt.
A képviselő testület annak tudatában kell döntsön, hogy a szóban forgó befektetés kockázatokkal jár, és a végeredmény akár mínusz is lehet. Ez még akkor is úgy van, ha hozam-garantált, vagy alap-garantált pénzügyi eszközről van szó, a háttérben húzódó esetleges viszont biztosítással is védve. Akinek vannak kockázatosnak számító pénzügyi eszközei és megért már egy gazdasági válságot, vagy jelentős piaci ingadozásokat, az tudja, hogy miről beszélünk. A szóban forgó garanciákat nem az állam, hanem egy piaci körülmények között működő vállalkozás nyújtja, amely csak a tulajdonosai által befektetett tőke erejéig tud szavatolni.
A tőzsdei hírek általában közömbösen hagyják a befektetni való pénzzel nem rendelkezőket. Kevésbé nyugodtan alszanak azok, akiknek van veszteni valójuk. A tőzsde pedig folyamatosan ingadozik. A ma ígéretesnek tűnő papír holnap akár romokban is heverhet. Gazdasági válság, célt tévesztett politikai nyilatkozatok, rossz gazdaságpolitika, mind befolyásolni tudja a befektetések sorsát. De nem csak azokét, hanem a befektetéseket menedzselő cégek pénzügyi stabilitását is.
A képviselő testületnek azzal is tisztában kell lennie, hogy a piacon jobb és kevésbé jobb brókerek tevékenykednek, illetve különböző hatékony, vagy kevésbé hatékony eszközkezelési technikák léteznek, de egyetlen esetben sem lehet azt mondani, hogy csalhatatlanok. Ezen állításunkat egy véleménnyel szeretnénk bemutatni, amely az interneten olvasható (az elnevezéseket szándékosan megváltoztattuk – a szerk. megjegyzése):
„Tisztelt CIM!
A befektetésünkre lehetőség szerint megpróbáltunk figyelni, de ugyan a pénz az Önök kezében van! Tehát mi mit tehetünk? Nem kellett volna oda adni??
Az Önök által létrehozott Eszközkezelő szolgáltatás szerint a cél a hozamingadozások kedvezőtlen hatásainak semlegesítése. Erre törekszik az állj le és indulj újra funkció. A befektetési portfólió módosítására Önök lettek megbízva ezek szerint. Tehát mire kellett volna jobban odafigyelni? Önökre, akik állították, hogy az eszközalapok legjobb árfolyama szerint kezelik a pénzemet. Ugye? Akkor hogy lehet, hogy mások nyertek én meg veszítettem? Miért kellett vajon a tőke garantált Pénzpiaci Eszközalapból veszteséggel, átforgatni a pénzem másik részvénybe?
Ja és miért emelték meg egyoldalúan az eszközalap kezelési díját 2010. május 01. -től?
Jelenleg a visszavásárlás mértéke nagyobb veszteséget okoz sajnos mintha otthagyom. De kérem Önöket, hogy a szerződésekben foglaltaknak megfelelően járjanak el, ha már részvényesek is vagyunk.”
Mindezek arra figyelmeztetnek, hogy ha egy befektető kockázatos értékpapírokba helyezi pénzét, akkor szükségszerű, hogy rendelkezzen egy vészforgatókönyvvel, amely esetleges veszteségeinek pótlására kínál alternatív stratégiát. Ameddig nincs ilyen átgondolt forgatókönyv, addig egy ilyen befektetés meglépése túllépi a merészség határait.
Tisztában vagyunk azzal, hogy véleményünk nem a pozitív oldaláról közelíti meg a kérdést, de ez nem is volt szándékunk. Hiszen ameddig nem történik semmilyen negatív esemény, addig a környezetünk érdemben nem is reagál. Más viszont a helyzet, ha egy befektetés kudarcokhoz vezet. És ez különösen igaz, ha az adófizetők pénzét teszi kockára egy intézmény. Működésünk során már számtalanszor megtapasztaltuk, hogy ilyen esetben azonnal felerősödik azok hangja, akik a település vezetőinek a fejét követelik, szinte szó szerint. Ezért egy önkormányzatnak, a magán befektetőkkel ellentétben, többszörösen jobban meg kell gondolnia, ha ilyen lépésre szánja magát. Különösen igaz ez egy olyan politikai környezetben, amikor a Kormány kifejezetten negatívan ítéli meg a magánnyugdíjak kockázatos befektetéseit. Vagy ami az egyik esetben igaz, az a másik esetben magasztosan szentesíti az eszközt?
Aggályosnak tartjuk azt is, hogy egy állami intézmény valamelyik alkalmazottjának életére biztosítást kössön. Az ügylet természetéből fakadóan ez szakmailag sem tűnik egy jó megoldásnak. Ha nagyon ironikusak akarnánk lenni, akkor azt is mondhatnánk, hogy innentől kezdve a kijelölt áldozatot potenciális életveszély fenyegeti.
Most, amikor annyira nagy hangsúlyt kap a tisztesség, a becsületesség, akkor az átlag polgár úgy gondolja, hogy ez mindenkire vonatkozik. A piaci versenyben azonban gyakran nem a tisztesség az úr és bár kormányok jönnek, kormányok mennek, mindig ott vannak azok, akik az aktuális hatalommal visszaélve helyzetbe tudják hozatni magukat, magas jutalékkal honorálva a közreműködőket. Egy rossz hírt azonban biztosan lehet velük közölni: előbb, vagy utóbb minden kiderül.
A független gondolkodás jegyében
2010. november 18., csütörtök
2010. szeptember 24., péntek
Szeretnék segíteni
Úgy három éve néztem meg először a honlapodat. Megállapítottam, hogy van minden rajta. Bemutatkozás, elérhetőség, hírlevélre való feliratkozás lehetősége, ingyenes e-book, némi szakmai okosság, sőt még fénykép is, ami bizalmasabb légkört teremt az idetévedőnek. Beszélgettünk is róla, mit, hogyan kellene csinálni.
Közben telt az idő és mindenki elvolt a saját dolgaival. És ennyi idő után újból felbukkantál. Váltottunk néhány levelet, amelyből kiderült, hogy bizony nem sokra jutottál. A mondat foszlányok most is a fejemben keringenek.
Tény, hogy statisztikám nincs, jelenleg a levelező rendszerem nem szűri a privát/egyéni feliratkozókat, s azt is bevallom, hogy nem szaporodott jelentősen az olvasótáborom ...
Abban reménykedek, hogy az ismételt indulással talán fel tudom lendíteni az érdeklődést, s ez a szám emelkedni fog ...
A kampány indulásáig kell valahogy felpörgetni az oldalt, mert arra azért kíváncsiak az emberek …
Az előző kampány idején volt lehetőségem egy aldomain beállítására. Az egy másik cég programja volt, a mostanival nem lehet ezt megcsinálni. Ezért kell egy kicsit másképp kommunikálni, ami egyben hosszabb bevezetést igényel …
Most fogalmazódik meg bennem a koncepció, hogy egy új hírlevél-sorozatot írnék …
Általában mindenkinek van szakmabeli ismerőse, azoknak pedig további ismerőse és így körbeér a hírlánc - ha sikeresen fogalmazom meg a leveleket …
Amit írsz, azzal tökéletesen egyetértek. Épp ezért van is egy másik honlapom …
Ez nem olyan szempontok szerint lett összeállítva, mint ahogy írtad, egyszerűen a témában belőlem kikívánkozó szöveget írtam le. Tehát nem sikerült egy értékesítési holnapot gyártani. Meg kell változtatnom az egészet, ezzel is fogok foglalkozni a közeljövőben …
Ugyancsak van egy harmadik honlapom, amelyet egy új bankszámlanyitás mellé kaptam ingyenes lehetőségként, ez szinte "direkt" szakmába vágó, de ezzel is sok munkám lenne, mert sehová nincs még regisztrálva …
Tehát van bőven mit csinálnom, plusz még dolgoznom is illik, de nem panaszkodom, mert mindegyiket nagyon élvezem. Lehet, hogy a harmadiknál megfizetem, hogy regisztrálják a legfontosabb lapokba az oldalt és legalább elindul, hisz kész van már három hónapja. Luxus kihagyni a lehetőséget …
Az alaphonlapom eddig a fantázia nevemre a harmadik volt a keresőben, de most, hogy nem blogolok - egy fizetett hirdetés miatt - a negyedik lett …
Azt tervezem, hogy ismét intenzívebben fogok a honlapjaimmal foglalkozni, hogy gatyába rázzam ezt a szféráját a vállalkozásomnak!
Abban is igazad van, a webmesterem optimalizálta az oldalt és mutatta, milyen jó a helyezésem. Igaz, hogy az évek nem sok eredményt hoztak a "konyhára", hisz az oldal nincs jól felépítve …
Ahogy mondod, ki kell találnom egy másik koncepciót, és át kell írnom a szöveget. Még az is lehet, hogy az e-book-omat szétszedem és beleteszem a honlapba, hisz lehet, hogy letöltik mert ingyenes, de nem életszerű utána a rendelés. Ezt tapasztalom. Igaz, ez nem is olyan termék, amit be lehet tenni a kosárba és fizetni …
Számomra is jelzésértékű kellett volna legyen, hogy nem megy a "biznisz", ajánlatot még csak-csak kérnek, de a szolgáltatásomat így nem lehet eladni ...
A kérdőív úgy rossz, ahogy van. Ki is fogom venni, mert az ügyfelet is félreviszi, hát még engem, amikor a válaszon töröm a fejem …
Azon gondolkodom, hogy az egyik domaint variálom meg úgy, hogy témánként csinálok egy-egy oldalt a szakma különböző ágairól (ez egy kósza gondolat), amit aztán a másik oldalra beregisztrálok ...
Az "ingyenes" oldalt a marketinges guruk lesajnálják. Persze ennek a technikáját végig kell gondolnom, mit s hogyan kell tennem …
Mindezt összegezve, - állapítom meg magamban - úgy telt el három év, hogy nem változott semmi. Hogyan tudnám „átvinni” úgy üzenetemet, hogy aktivizáljon?
Ahhoz, hogy forgalmat generálj az oldaladon, két dolgot semmiképpen sem tudsz megkerülni.
Meg kell tanulnod honlapot szerkeszteni (vannak nagyon jól használható megoldások, amelyek áthidalják a szakmai hiányosságokat). Azért van szükség honlapra, mert lehetőséget kínál számodra, hogy olyan komplex tartalmat tegyél fel rá, amelynek alapján a fontos kulcsszavakra a keresők felhoznak az első oldalra. Ha ez nincs, akkor látogató sincs. Kivéve, ha drága pénzért veszed meg ezt a helyet. Írd be a keresőbe az én fontos kulcsszavaimat és meglátod, hogy miről beszélek.
Olyan információkkal kell folyamatosan ellásd az embereket (a potenciális vevőidet), amelyek konkrét segítséget jelentenek számukra a munkájuk, a magánéletük, stb. során. Ezt neked kell megalkotnod, alapozván az összes általad elérhető ismeretre. Tudsz szerezni lisztet, vizet, sót, te hozzáadsz egy saját recept kovászt és elérhetővé teszel egy finom kenyeret. Remélem, hogy érted. Ha ezt nem teszed meg, akkor nincs az a csoda, amelyik a kapcsolati tőkédet (a címlistádat) egyben tartaná, vagy netán fejleszteni tudná!
A marketing gurukkal ne foglalkozz. Nem az ő véleményük számít, hanem a látogatók száma és azok véleménye. Inkább ők a szánalmasak, amikor a keresztmarketingjüket alkalmazva egymástól másolt levelekkel bombázzák ugyanazt a címlistát.
Olyan oldalt válassz, amelyet saját magad tudsz menedzselni! Ha az éjszaka kellős közepén kipattan a fejedből egy értékes ötlet, akkor azonnal meg is tudd valósítani. Igen, fontos a szöveg is, amikor honlap tartalomról beszélünk, de az igazi tartalom ennél sokkal több. Olyan, ami értékes, vagy érdekes információkat jelenít meg nap-mint nap. Abban ne ringasd magad, hogy megírsz valamit és hátradőlhetsz!
Nincs szükséged webmesterre. Annak is eljöhet az ideje, de csak akkor, ha már elég nagyra nőtt a vállalkozásod! Most neked kell minden pillanatban készen állnod arra, hogy újabb információkat tegyél fel, változtass, módosíts, kommunikálj.
Talán a legújabb balesetekről kell beszámolnod (bár én személy szerint nem szeretem a negatív híreket, de tudom, hogy az embereket érdekli). Lehet, hogy sikeres megmenekülésekről kell mesélni, veszélyes helyzetekről. Figyelni kell a világsajtót, feliratkozni az RSS híreikre és átvenni azokat, vagy utalni rá. Csalások, siker történetek, vállalati stratégiák, üzletkötői praktikák, nagy emberek megoldásai, gerilla marketing, mindezeknek csak a képzelet szab határt. Keresned kell a kulcsot, amely megnyitja az emberek ajtaját és befogadóvá teszi őket.
Persze ezek megint csak morzsák abból, amit néhány mondatban el tudok mondani neked. Fejlődnöd kell napról napra. Nem telhetnek el évek úgy, hogy még mindig ott tartunk, ahonnan elindultunk! Oda kell tenned magadat. A ma eredményét tegnap alapoztuk meg. Amit ma megteszünk, azok leszünk holnap.
Nem hinném, hogy a kedvenc fantázia szavadat sokan írnák a keresőbe! Nem a saját fejeddel kell gondolkodni, amikor kitalálod a kulcsszavakra történő optimalizálást, hanem a lehetséges ügyfelek fejével. A helyezéseket nem megfizetni kell, hanem elérni. És olyan szavakra, amelyekre tényleg keresnek. Annak idején én is nagyon büszke voltam rá, hogy beírom a vállalkozásom fantázia nevét és az első vagyok a keresőkben. Csak azt nem vettem figyelembe, hogy arra a kutya sem keres. Pedig láthattam volna, mert a havi 4-5 feliratkozót hozó eredmény jelzésértékű kellett volna legyen számomra. De az ember mindig a saját bőrén tanul a legtöbbet. Most persze már a cégnevemre is keresnek, de ez azért van mert időközben márkává nőtte ki magát.
Annyira szeretnék neked segíteni és még sem tudok. A könyvek, a tanfolyamok, a továbbképzések, mind-mind hasznos dolgok. A segítőkész barátok úgyszintén. De mindez semmit sem ér, ha te nem teszed szívvel, lélekkel magadat hozzá.
2010. szeptember 14., kedd
Önkormányzat és kockázatvállalás
Az önkormányzatot kár érte. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, hogy miért?
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.
Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.
Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.
Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.
Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.
De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?
Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.
A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.
Mindenki tisztában kell legyen azzal, hogy a vagyon gyarapítás, illetve új beruházások megvalósítása kockázattal jár. Nagy a különbség azonban abban a tekintetben, hogy ki a kockázat viselője. Más megítélés alá esik a magán érdekeltségekhez kötődő kockázat viselés és megint más alá egy valamilyen közösséget képviselő szervezet által bevállalt rizikó faktor.
Amennyiben egy vállalkozó próbálkozik és ebbe belebukik, akkor a környezete beszél ugyan róla, kigúnyolhatják, sajnálhatják, kárörvendhetnek és így tovább, de mivel a saját bőrüket nem vitte senki vásárra, ezért különösebb beleszólásuk nem lehet. Legfeljebb munkahelyek veszhetnek oda, ami szintén fájdalommal jár, de ez még nem teremthet jogalapot valaki számára, hogy felelősségre vonást emlegessen.
Sokkal kényesebb a helyzet a közösségek kisebb-nagyobb csoportját képviselő szervezetek, például egy önkormányzat esetében. A lakosságnak elvárásai vannak a város, vagy falu elöljáróival szemben. Új munkahelyeket szeretnének, folyamatosan javuló szolgáltatásokat, biztonságot, szép környezetet, jogvédelmet és gondoskodást. Ebben a helyzetben az önkormányzat képviselői sem tehetnek mást, mint hogy jó-gazdaként, szinte vállalkozóként tekintve a világra, keressék azokat a lehetőségeket, amelyek az elvárásoknak megfelelő eredményeket hozzák. Ha nem tesznek semmit, akkor azért fognak pálcát törni felettük. Ha tesznek és ez sikerrel is jár, akkor az emberek ezt természetes dologként veszik tudomásul, hiszen azért választották meg képviselőiknek a szóban forgó személyeket, hogy ezt megtegyék. Gyakran előfordul azonban, - a vállalkozás már csak ilyen, míg világ a világ, - hogy a próbálkozás nem hozza a várt eredményt, vagy egyenesen komoly veszteségekkel jár. Ilyenkor megerősödnek a bíráló, az "ugye megmondtam" hangok és az emberek sürgetik a felelősségre vonást.
Az ilyen történetek mindennapjaink részévé váltak. A szereplők, akik megjárták a hadak útját, legközelebb már biztosan óvatosabbak lesznek. Mint a macska, amelyik ráugrott a forró kályhára. Legközelebb már nem teszi meg. Még akkor sem, ha a kályhában éppenséggel nincs is tűz! Mert hát mit lehessen tudni, nem árt az óvatosság. Talán ezért is mondják, hogy az állam a lehető legrosszabb gazda. A
biztonságos gazdálkodás és az eredményes gazdálkodás nem jár kéz a kézben. Ezt csak azok gondolják így, akik soha életükben még nem vállalkoztak üzleti eredmények elérésére. Az átlag ember, ha van is megtakarított pénze, azt bankbetétben, vagy a legjobb esetben államkötvényekben tartja. Az ilyen "befektetések" valóban biztonságosak, de a legritkább esetben eredményeznek reál jövedelmet, azaz az inflációnál, a pénz elértékelődésénél magasabb jövedelmet. Ha valaki ennél többet akar elérni, az bizony merészebb kell legyen és kockázatosabb vizekre kell evezzen. Részvények, kötvények, ingatlan, vagy termelői, szolgáltatói beruházások világa ez. Itt már valóban van esély a nyerésre, de ugyanúgy a vesztésre is.
Félreértés ne essék! Nem olyan ügyletekről beszélünk, amelyek átlépik az emberi tisztesség, a becsületesség határát. Nem kenőpénzek elfogadásáról, jogtalan előnyök nyújtásáról beszélünk! Hanem jó szándékú emberekről, akik tenni akartak egy közösség boldogulása érdekében és próbálkozásuk nem járt sikerrel. Persze a fejükhöz lehet vágni, hogy miért vállaltak ilyen feladatot, miért nem maradtak
meg a "kaptafánál"? Jó lenne, ha ez csupán hozzáértés kérdése lenne. De ez messze nem csupán az. A gazdasági és politikai környezet, a belső és külső ráhatások, projekt kalandorok csábító ajánlatai, az összehangolt cselekvést megakadályozó személyi ellentétek, mind befolyásolhatják egy-egy játszma végső kimenetelét. Jelen világunk összetett kihívásai olykor-olykor olyan körülményeket teremtenek, amelyek bekövetkezésekor a szereplők szakmai hiányosságokkal is szembesülhetnek, amelyek aztán rossz válaszokhoz vezetnek egy-egy probléma megoldás kapcsán.
De akkor melyik a helyes út? Mekkora kockázatot vállaljon egy önkormányzat? És mekkora kockázatot vállaljanak azok, akik mindezt személyesen megtestesítik?
Egy igazi közösség felelősen gondolkodik. Akkor is, amikor leadja a szavazatát és képviselőt választ. Akkor is, amikor elfogadja a többség döntését és konstruktív módon együttműködik a célkitűzések megvalósításában. Akkor is, amikor tudomásul veszi és az értékítélete alapján figyelembe is veszi a kisebbségbe szorultak kritikáját. És nem utolsó sorban akkor is, amikor sorsközösséget vállal a képviselői által elért pozitív és negatív eredményekkel egyaránt. Ha elégedetlen a kiválasztottak munkájával, akkor lehetősége van a következő alkalommal megvonni bizalmát. A személyeskedés, a rosszindulatú megjegyzések, a vádaskodások, a durva és faragatlan megnyilatkozások, mind aláássák a közösségi demokráciát, megmérgezik az emberek mindennapi életét és nem vezetnek sehová.
A kérdés egyértelmű megválaszolása bizonyára még sokáig várat magára. Egy azonban biztos. A versenyszellemet, a fejlődés motorját nem jó, ha elfojtják.
2009. július 13., hétfő
Téged választottalak!
Elég gyakran szoktam amolyan "küld tovább" leveleket kapni. Általában érdekes, vagy megható történetek, képek, videók azok, amelyek arra késztetik az embert, hogy másokkal is megossza a birtokába került információt. Csak az a probléma velük, hogy a hasonló leveleket kísérő és nyíltan szereplő e-mail címek adatvédelmi titkokat feszegetnek.
Most is érkezett egy ilyen küldemény. A benne szereplő történetet minden olvasómnak a figyelmébe ajánlom.
Téged választottalak!
Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt. Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan. - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe
került volna?
Tess mosolygott... Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe.
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.
Most is érkezett egy ilyen küldemény. A benne szereplő történetet minden olvasómnak a figyelmébe ajánlom.
Téged választottalak!
Világhálón kering ez a történet, amely egy valóban megtörtént, tanulságos esetről ad hírt. Egy kislány bement a szobájába és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón.
A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva.
Tess - így hívták a kislányt - megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt!
- És te mit szeretnél? - kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon.
- Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam - tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére.
- Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled - mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon.
- Az öcsém nagyon beteg és egy csodát szeretnék venni neki.
- Tessék? - fordult hozzá a patikus.
- A neve Andrew és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda?
- Kislányom, mi nem árulunk csodákat. Sajnos nem tudok neked segíteni - felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban.
- Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg mibe kerül.
A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt.Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte:
- Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége?
- Azt nem tudom - válaszolt Tess könnyes szemmel - csak azt tudom, hogy nagyon beteg és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet.
- Mennyi pénzed van? - kérdezte a chicagói férfi.
- Egy dollár és tizenegy cent - felelte Tess alig hallhatóan. - Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell.
- Nahát, milyen csodálatos véletlen! - mosolygott a férfi. - Egy dollár és tizenegy cent - éppen az a pontos összeg, ami egy kisfiú csodájának az ára.
Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt:
- Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél.
A jól öltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett.
- Ez a műtét egy igazi csoda volt - suttogta Anya - vajon mennyibe
került volna?
Tess mosolygott... Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe. No és egy gyermek töretlen hitébe.
Egy csoda nem a természet törvényeitől függ, hanem magasabb törvények működésétől.
2009. május 26., kedd
Nyílt levél magázás ügyben
Tisztelt Uram!
Sok hasznos információt találtam a "Cégiránytű" oldalain, ezért is kérem a hírleveleket.
A tegező hangnem viszont nem elfogadható számomra. Az oldalon megjelenő információk és híradások tartalmát és színvonalát csökkenti a stílusa, nekem nehéz ebben a formában olvasni és böngészni.
Hitelesebbé és hivatalossá válna, ha önöző hangnemben íródna.
Kedves Levélíró!
Ha mi egy megszokott, kizárólag üzleti orientált internetes oldal lennénk, akkor én az Ön véleményére nem is reagálnék. Már csak azért sem, mert üzleti modellünk rendkívül sikeres és ugye Ön is belátja, hogy ezer emberből, ha egynek a véleménye más, mint a többieknek, akkor azzal nem kell különösebben foglalkozni, illetve emiatt nem kell a rendszert megváltoztatni.
Ennek ellenére írok Önnek, mert számunkra mindenki fontos. Ha valaki úgy közelít az ügyfeleihez, hogy mindenkit egyben barátjának is tekint, akkor ez azt jelenti, hogy nincs kivétel.
Mi rendkívül sok szeretetet kapunk azoktól, akik használják ingyenes és fizetős termékeinket. Ez pénzben is megmutatkozik az önként vállalt frissítési és tanácsadási díjak tekintetében. A Frissítés oldalon felsorakoztatott vélemények, azt hiszem magukért beszélnek.
Közvetlen hangvételünk, a minden pillanatban tapasztalható rugalmasságunk, az önzetlen segítő készségünk, úgy érzem csak és kizárólag ezzel a hangvétellel válhat igazán őszintévé.
Tegnap éjjel kettő órakor segítettem egy számomra teljesen ismeretlen valakinek a mérlegét Pdf -be konvertálni. És mindketten nagyon boldogok voltunk, hogy ez sikerült. Az internet csodálatos világa, - bár több száz kilométerre voltunk egymástól és akkor beszéltünk először, - összehozott minket. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy érdemes valamit tenni. Bár közhely, de nagyon igaz, hogy jobb adni, mint kapni.
Természetesen nem vagyunk egyformák. Lehet azt mondani, hogy ne keverjük össze az üzletet a barátsággal! A véleményeket tiszteletben kell tartani. A kinyújtott baráti kezet sem kötelező elfogadni. És nagyon sajnáljuk, ha valaki olyan környezetben élte le eddigi életét, hogy az nem teszi lehetővé számára a feloldódást.
Mi ebben a szellemben lépünk nap mint nap az internet nagy színpadára és nem akarunk hivatalosak lenni. Arra ott vannak hivatalok! Mi betekintést engedünk az életünkbe, elmondjuk terveinket, elmeséljük, hogy merre jártunk, megmutatjuk a képeket. Mindezt azért, hogy aki hozzánk fordul, vagy egyszerűen csak az oldalunkra látogat, az érezze otthon magát, úgy mint amikor a barátaihoz megy látogatóba. Hiszünk benne, hogy mindenki tud mosolyogni.
Baráti üdvözlettel: József
Sok hasznos információt találtam a "Cégiránytű" oldalain, ezért is kérem a hírleveleket.
A tegező hangnem viszont nem elfogadható számomra. Az oldalon megjelenő információk és híradások tartalmát és színvonalát csökkenti a stílusa, nekem nehéz ebben a formában olvasni és böngészni.
Hitelesebbé és hivatalossá válna, ha önöző hangnemben íródna.
Kedves Levélíró!
Ha mi egy megszokott, kizárólag üzleti orientált internetes oldal lennénk, akkor én az Ön véleményére nem is reagálnék. Már csak azért sem, mert üzleti modellünk rendkívül sikeres és ugye Ön is belátja, hogy ezer emberből, ha egynek a véleménye más, mint a többieknek, akkor azzal nem kell különösebben foglalkozni, illetve emiatt nem kell a rendszert megváltoztatni.
Ennek ellenére írok Önnek, mert számunkra mindenki fontos. Ha valaki úgy közelít az ügyfeleihez, hogy mindenkit egyben barátjának is tekint, akkor ez azt jelenti, hogy nincs kivétel.
Mi rendkívül sok szeretetet kapunk azoktól, akik használják ingyenes és fizetős termékeinket. Ez pénzben is megmutatkozik az önként vállalt frissítési és tanácsadási díjak tekintetében. A Frissítés oldalon felsorakoztatott vélemények, azt hiszem magukért beszélnek.
Közvetlen hangvételünk, a minden pillanatban tapasztalható rugalmasságunk, az önzetlen segítő készségünk, úgy érzem csak és kizárólag ezzel a hangvétellel válhat igazán őszintévé.
Tegnap éjjel kettő órakor segítettem egy számomra teljesen ismeretlen valakinek a mérlegét Pdf -be konvertálni. És mindketten nagyon boldogok voltunk, hogy ez sikerült. Az internet csodálatos világa, - bár több száz kilométerre voltunk egymástól és akkor beszéltünk először, - összehozott minket. Ilyenkor érzi igazán az ember, hogy érdemes valamit tenni. Bár közhely, de nagyon igaz, hogy jobb adni, mint kapni.
Természetesen nem vagyunk egyformák. Lehet azt mondani, hogy ne keverjük össze az üzletet a barátsággal! A véleményeket tiszteletben kell tartani. A kinyújtott baráti kezet sem kötelező elfogadni. És nagyon sajnáljuk, ha valaki olyan környezetben élte le eddigi életét, hogy az nem teszi lehetővé számára a feloldódást.
Mi ebben a szellemben lépünk nap mint nap az internet nagy színpadára és nem akarunk hivatalosak lenni. Arra ott vannak hivatalok! Mi betekintést engedünk az életünkbe, elmondjuk terveinket, elmeséljük, hogy merre jártunk, megmutatjuk a képeket. Mindezt azért, hogy aki hozzánk fordul, vagy egyszerűen csak az oldalunkra látogat, az érezze otthon magát, úgy mint amikor a barátaihoz megy látogatóba. Hiszünk benne, hogy mindenki tud mosolyogni.
Baráti üdvözlettel: József
2009. március 2., hétfő
Hegedűs a metróban
Hideg januári reggel volt amikor egy ember megállt egy Washington DC-i metróállomáson és hegedülni kezdett. Hat Bach darabot játszott összesen negyvenöt percen keresztül. Ezalatt az idő alatt több mint ezer ember fordult meg az állomáson, legtöbben a munkahelyükre igyekeztek a
csúcsforgalomban. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy telt házas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek. Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap.
Az írást Szigethi Gábor (LX-ÍR Patika Kereskedelmi Bt.) küldte e-mailben, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon tanulságos. Valóban!
Forrás: Magyarországi Evangélikus Egyház
csúcsforgalomban. Három perc múlva egy középkorú férfi észrevette a zenészt. Lelassított, és egy pillanatra meg is állt, majd továbbsietett. Egy perccel később a hegedűs megkapta az első egydollárosát, egy nő dobta bele a hegedűtokba anélkül, hogy megállt volna. Néhány perccel később valaki a falhoz támaszkodva kezdte el a zenét hallgatni, de kis idő múlva az órájára nézett, és továbbsietett. Legjobban egy hároméves kisfiú figyelt fel a zenére. Anyukája kézen fogva vezette, de a fiú megállt a hegedűst nézni. Nemsokára az anyuka továbbhúzta, de a kisfiú közben végig hátrafelé kukucskált. Ugyanez más gyerekkel is megtörtént, kivétel nélkül mindegyik szülő továbbvezette őket. A 45 perces előadás alatt csak 6 ember állt meg zenét hallgatni. Nagyjából 20-an adtak pénzt, de közben le sem lassítottak. Összesen $32 gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, és elcsendesedett az állomás, senki sem vette észre a változást. Senki sem tapsolt, senki sem gratulált.
A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait 3.5 millió dollár értékű Stradivari-ján. Két nappal a metróállomásbeli előadás előtt egy telt házas bostoni színházban lépett fel, ahol a jegyek átlagosan $100-ba kerültek. Ez egy igaz történet! Joshua Bell álruhás metróbeli fellépését szociológiai kísérletként a Washington Post szervezte. Azt vizsgálták, hogy egy hétköznapi környezetben egy alkalmatlan időpontban vajon felismerjük-e a szépséget, megállunk-e hogy befogadjuk, és értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben.
A kísérlet eredményének egyik lehetséges következtetése: ha nincs időnk arra, hogy megálljunk és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait játszani, vajon mi minden más mellett megyünk el észrevétlenül ugyanígy nap mint nap.
Az írást Szigethi Gábor (LX-ÍR Patika Kereskedelmi Bt.) küldte e-mailben, azzal a megjegyzéssel, hogy nagyon tanulságos. Valóban!
Forrás: Magyarországi Evangélikus Egyház
2008. január 28., hétfő
Hölgyeim és Uraim tegeződjünk!
Kedves Olvasó!
Remélem, hogy senki sem haragszik meg azért, hogy a honlapjainkra érkező "Kedves Látogató" megszólítása kapcsán a tegeződést választottuk.
Tesszük ezt azért, mert minden látogatót a barátunknak is tekintünk.
Reggelente lelkesen látunk munkához azért, hogy újabb mintát vagy segédletet fejlesszünk, illetve további szabályzatot készítsünk annak érdekében, hogy a vállalkozások sikeres működését támogathassuk.
Feltételezzük, hogy a web lapjainkon talált információk, útmutatások hasznosak lehetnek mindenki számára.
A folyamatosan változó adó- és számviteli törvényekben történő eligazodás nem egyszerű feladat. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Kitartóan dolgozunk azért, hogy ne okozzunk csalódást, és látogatóink rendszeresen visszatérjenek hozzánk.
Többször írtuk, ha valakinek nem nyeri el a tetszését a tegező megszólítás, jelzését követő válasz levelünkben ezt figyelembe vesszük!
Ma este történt egy ilyen eset.
Ezt követően rájöttünk, hogy az általunk alkalmazott automata rendszer nem teszi lehetővé a megszólítás egyedi igényekhez történő igazítását.
Feltételezve, hogy más látogatóban is megfogalmazódhat ilyen igény - az általunk küldött válasz levél lényegét közzé tesszük:
Tisztelt Uram!
Tudomásul vesszük egyedi kívánságát, mely szerint magázási viszonyban szeretne maradni velünk.
Ígérjük, hogy minden kézzel írott levelünkben ez iránti igényét tiszteletben fogjuk tartani.
Sajnos - az ígéretünket -, a honlap- és az automata levelező rendszerünk alkalmazása esetén nem tudjuk betartani.
A rendszer - az angol nyelv mintájára -, a kommunikáció egy közvetlenebb formájára épül.
Őszintén sajnáljuk, ha a tegező megszólításunk sérti az Ön személyét.
Természetesen jogában áll eldönteni, hogy ezek tudatában - a továbbiakban -, kapcsolatban kíván velünk maradni.
Tisztelettel: Lenkei József
ügyvezető igazgató
Inter Rezidencia Tanácsadó Kft.
http://www.cegiranytu.hu/
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
Remélem, hogy senki sem haragszik meg azért, hogy a honlapjainkra érkező "Kedves Látogató" megszólítása kapcsán a tegeződést választottuk.
Tesszük ezt azért, mert minden látogatót a barátunknak is tekintünk.
Reggelente lelkesen látunk munkához azért, hogy újabb mintát vagy segédletet fejlesszünk, illetve további szabályzatot készítsünk annak érdekében, hogy a vállalkozások sikeres működését támogathassuk.
Feltételezzük, hogy a web lapjainkon talált információk, útmutatások hasznosak lehetnek mindenki számára.
A folyamatosan változó adó- és számviteli törvényekben történő eligazodás nem egyszerű feladat. Ehhez szeretnénk segítséget nyújtani.
Kitartóan dolgozunk azért, hogy ne okozzunk csalódást, és látogatóink rendszeresen visszatérjenek hozzánk.
Többször írtuk, ha valakinek nem nyeri el a tetszését a tegező megszólítás, jelzését követő válasz levelünkben ezt figyelembe vesszük!
Ma este történt egy ilyen eset.
Ezt követően rájöttünk, hogy az általunk alkalmazott automata rendszer nem teszi lehetővé a megszólítás egyedi igényekhez történő igazítását.
Feltételezve, hogy más látogatóban is megfogalmazódhat ilyen igény - az általunk küldött válasz levél lényegét közzé tesszük:
Tisztelt Uram!
Tudomásul vesszük egyedi kívánságát, mely szerint magázási viszonyban szeretne maradni velünk.
Ígérjük, hogy minden kézzel írott levelünkben ez iránti igényét tiszteletben fogjuk tartani.
Sajnos - az ígéretünket -, a honlap- és az automata levelező rendszerünk alkalmazása esetén nem tudjuk betartani.
A rendszer - az angol nyelv mintájára -, a kommunikáció egy közvetlenebb formájára épül.
Őszintén sajnáljuk, ha a tegező megszólításunk sérti az Ön személyét.
Természetesen jogában áll eldönteni, hogy ezek tudatában - a továbbiakban -, kapcsolatban kíván velünk maradni.
Tisztelettel: Lenkei József
ügyvezető igazgató
Inter Rezidencia Tanácsadó Kft.
http://www.cegiranytu.hu/
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
2008. január 22., kedd
Logika a tárgyalásban és az üzletkötésben
Amikor erre a könyvre gondolok, akkor régen történt események jutnak eszembe. Hétvégeken MLM találkozókra jártam. Mint oly sokan mások, én is szerettem volna nagy üzlethálózatot építeni, ünnepelt, sikeres vállalkozóvá válni.
A nagy terem zsúfolásig volt emberekkel. Forró hangulat uralkodott.
Az előcsarnokban rendszeresen megjelent egy könyvárus. Hosszúkás asztalát üzleti könyvek sokasága terítette be. Mindig hosszan időztem előttük. Olthatatlan vágy kerített hatalmába, hogy minden egyes darabot birtokoljak és elolvassak. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez csak hiú ábránd. Akkori anyagi lehetőségeim közepette, ezt nem engedhettem meg magamnak. Egyetlen dolog, amit tehettem, hogy havonta összegyűjtöttem egy könyvre valót.
Aztán eljött az izgalmas este, amikor választanom kellett az olvasmányok közül. Pozitív gondolkodás, siker lélektan, profi hálózatépítés, nyerő tárgyalási technikák, marketing praktikák, vezetés elmélet, az értékesítés tudománya... Melyiket válasszam?
Miután sikerült eldöntenem, boldogan siettem haza új és becses szerzeményemmel. Otthon azonnal nekiláttam és szinte faltam a szavakat.
Azóta hosszú évek teltek el. Gondolni is rossz rá, hogy mekkora hibát követhettem volna el annak idején, ha nem nem áldozok rájuk, ha nem tartom fontosnak az olvasást!
Ma már hála Istennek, bármikor, bármelyik könyvet megvásárolhatom. A kör bezárult. Az egykoron nehezen megszerzett olvasmányok lehetővé tették, hogy mindezt gond nélkül megengedhessem magamnak.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
A nagy terem zsúfolásig volt emberekkel. Forró hangulat uralkodott.
Az előcsarnokban rendszeresen megjelent egy könyvárus. Hosszúkás asztalát üzleti könyvek sokasága terítette be. Mindig hosszan időztem előttük. Olthatatlan vágy kerített hatalmába, hogy minden egyes darabot birtokoljak és elolvassak. Ugyanakkor azt is tudtam, hogy ez csak hiú ábránd. Akkori anyagi lehetőségeim közepette, ezt nem engedhettem meg magamnak. Egyetlen dolog, amit tehettem, hogy havonta összegyűjtöttem egy könyvre valót.
Aztán eljött az izgalmas este, amikor választanom kellett az olvasmányok közül. Pozitív gondolkodás, siker lélektan, profi hálózatépítés, nyerő tárgyalási technikák, marketing praktikák, vezetés elmélet, az értékesítés tudománya... Melyiket válasszam?
Miután sikerült eldöntenem, boldogan siettem haza új és becses szerzeményemmel. Otthon azonnal nekiláttam és szinte faltam a szavakat.
Azóta hosszú évek teltek el. Gondolni is rossz rá, hogy mekkora hibát követhettem volna el annak idején, ha nem nem áldozok rájuk, ha nem tartom fontosnak az olvasást!
Ma már hála Istennek, bármikor, bármelyik könyvet megvásárolhatom. A kör bezárult. Az egykoron nehezen megszerzett olvasmányok lehetővé tették, hogy mindezt gond nélkül megengedhessem magamnak.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
2008. január 20., vasárnap
A csábítás ereje
Kapcsolatban vagy potenciális vásárlóddal. Bizonyára érdekli az általad kínált termék, vagy szolgáltatás. Valami miatt mégis tétovázik.
Éppen nincs pénze, nem ér rá kitölteni a megrendelő lapot, nincs rá azonnal szüksége, vagy úgy gondolja, hogy azért még megnézne egy-két ajánlatot.
Sokan azt tanítják, hogy ez az a pillanat, amikor le kell csapni a vásárlóra egy ellenállhatatlan ajánlattal. Mondjuk egy 40%-os kedvezmény felkínálásával. Az ajánlat három napig érvényes.
Szegény ember! Most aztán főhet a feje! Vegyen el a "konyhapénzből"? Halassza el a következő programját? Igaz, hogy most tél van és ez a cucc csak nyáron fog kelleni... Amíg más ajánlat után járkál, addig elúszik a nagy lehetőség!
A kierőszakolt eladás általában megbosszulja magát. A vevő utólag rájön, hogy olyasmit erőltettek rá, amit ő igazából nem is akart. Vagy a vásárlást követően olyan következményekkel kellett szembesülnie, amelyeket akkor és ott nem volt képes józan fejjel átgondolni.
Gondoljunk csak az ingyen hitelből megvásárolható nagyértékű karácsonyi ajándékokra. Aki ilyen kölcsönhöz folyamodik, az átgondolja, hogy tíz éven át kell havonta törlesztenie? Mi lesz jövő Karácsonykor?
Az ilyen ajánlattevőknek nyilvánvalóan csak egy dolog lebeg a szemük előtt: abban a pillanatban megfogni a vevőt!
Felmerül a kérdés, hogy hosszú távon mi ennek a haszna?
A mézesmadzagok folyamatosan gyarapítják a csalódott vevők számát. És van még két járulékos hatása is:
Éppen nincs pénze, nem ér rá kitölteni a megrendelő lapot, nincs rá azonnal szüksége, vagy úgy gondolja, hogy azért még megnézne egy-két ajánlatot.
Sokan azt tanítják, hogy ez az a pillanat, amikor le kell csapni a vásárlóra egy ellenállhatatlan ajánlattal. Mondjuk egy 40%-os kedvezmény felkínálásával. Az ajánlat három napig érvényes.
Szegény ember! Most aztán főhet a feje! Vegyen el a "konyhapénzből"? Halassza el a következő programját? Igaz, hogy most tél van és ez a cucc csak nyáron fog kelleni... Amíg más ajánlat után járkál, addig elúszik a nagy lehetőség!
A kierőszakolt eladás általában megbosszulja magát. A vevő utólag rájön, hogy olyasmit erőltettek rá, amit ő igazából nem is akart. Vagy a vásárlást követően olyan következményekkel kellett szembesülnie, amelyeket akkor és ott nem volt képes józan fejjel átgondolni.
Gondoljunk csak az ingyen hitelből megvásárolható nagyértékű karácsonyi ajándékokra. Aki ilyen kölcsönhöz folyamodik, az átgondolja, hogy tíz éven át kell havonta törlesztenie? Mi lesz jövő Karácsonykor?
Az ilyen ajánlattevőknek nyilvánvalóan csak egy dolog lebeg a szemük előtt: abban a pillanatban megfogni a vevőt!
Felmerül a kérdés, hogy hosszú távon mi ennek a haszna?
A mézesmadzagok folyamatosan gyarapítják a csalódott vevők számát. És van még két járulékos hatása is:
A fantasztikus árengedmény határideje lejár. Valaki azt követően vásárol és örömmel újságolja ismerősének, hogy milyen csodálatos dolgot talált egészen jó áron! Az ismerős reakciója hideg zuhanyként éri: Ugyan már! Én ugyanezt tegnap 40%-al olcsóbban vettem. Ugyanez a helyzet, ha az akciót megelőző napokban vásárolt valaki.
Másik negatív hatás a kis ördög, ami ott motoszkál az ember fejében, ha egy jelentős árengedménnyel szembesül: Végül is mennyit ér ez a termék? Lehetséges, hogy ez a "kedvezményes" ár nem is annyira kedvezményes? Az igazinak feltüntetett érték, csupán egy horgony? Ilyenkor eszembe jut, hogy a farkánál fogva lógatott macskának, úgy lehet örömöt szerezni, ha elengedjük.
Természetesen joga van mindenkinek azt hinni, hogy a nagy árengedmény hosszú távon sem rontja a termék eladási esélyeit. Én azonban úgy vélem, hogy ennél vannak sokkal eredményesebb marketing praktikák.
Ha van véleményed, hozzá szeretnél szólni, akkor kattints a "megjegyzés" fülre!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)